Kritika: Motorosok (The Bikeriders)

Ízirájder, öcsém!

Jeff Nichols forgatókönyvíró-rendező egy tehetséges független filmes, viszont új alkotásának méltatlanul hányattatott sorsa volt. Ám a Focus Features és a Universal megvásárolta a forgalmazás jogait, így a magyar mozikba is beroboghatott Johnny (Tom Hardy) és bandája. 
A film története Danny Lyon fotóriporter 1968-ban megjelent The Bikeriders című könyvét és annak elkészültét dolgozza fel. Igazából aki látta a Szelíd motorosok c. filmet, vagy a Marlon Brando főszereplésével készült A vad c. alkotást, az tulajdonképpen látta az összes motoros filmet. És ezzel Nichols is tisztában volt, ezért a filmjének a narratívája interjúkon ível át. 

Danny (Mike Faist) csupán egyetemista fotóriporter, aki hozzácsapódik a chicagói motorosbandához, a Vandálokhoz. A bandát Johnny alapította, mikor az egyik este meglátta a tévében a már említett alkotást Marlon Brando főszereplésével. A film hatására a motoros versenyzésből sokkal több lett, egy család, melynek tagjai úgy érezhetik, hogy tartoznak valahová. A valahová való tartozás és a közös érdeklődés teremtette meg a Vandálokat, akik a '60-as években egyfajta lázadó szubkultúraként voltak jelen. A banda aztán olyan híres és hírhedt lett, hogy később még többen akartak csatlakozni. A nagyobb létszám pedig azt hozta, hogy a bandának lettek kihelyezett szervei is. A nagyobb létszámnak viszont voltak hátulütői is: az új tagok sokkal agresszívabbak, makacsabbak voltak, így a szabályokat is úgy értelmezték, ahogy nekik jól eset.  A történet főleg Kathy (Jodie Comer) szemszögéből van elmesélve, aki végül beleszeret Bennybe (Austin Butler), kapcsolatuk pedig olyan kaotikussá válik, mint a bandáé.

A Motorosok nem vállal többet a kelleténél. Jelen alkotás esetében sokkal inkább a hangulaton van a fókusz. A hangulatot pedig a díszletek, a film képi világa remekül visszaadja. A vászonról szinte érezni lehetett a mámorító alkoholszagot, a bódító cigifüstöt. Ami kifejezetten tetszett, hogy hiába bőrdzsekis, egymásnak feszülő nehézfiúk, azért a film sokszor nem rest ebből poént is csinálni. Természetesen mindezt úgy, hogy nem megy a hangulat rovására. A zenék, a dialógusok mind-mind hozzák a kötelezőt. Nem egy eredeti történetet látunk, viszont a narratívának jót tett, hogy Kathy elmesélésén keresztül ismerheti meg a néző a Vandálokat. A Motorosok egy olyan film, amit érezni kell. Nincsenek benne nagy fordulatok, vagy mélynek szánt gondolatok. Egy olyan bandáról szól, amelynek tagjait végül a közös szenvedély, a valahová való tartozás hozott össze.