Kritika: Vigyél a Holdra (Fly Me to the Moon)

A Hold árnyékában.

A holdra szállás 55. évfordulója alkalmából az Apple Originals és a Columbia Pictures elhozta az Apollo-11 küldetésnek azt az oldalát, amelyet még nem láthattunk. Természetesen a valós eseményeket fiktív szálakkal tarkították, mindazonáltal a film végig képes volt remekül lavírozni a komolyabb és a szatirikus hangvétel között.

A Vigyél a Holdra egy meglepően üde, vicces és szórakoztató alkotás. Greg Berlanti rendező képes volt a történetet úgy elmesélni, hogy fel sem tűnt számomra, hogy eltelt a kicsivel több mint kétórás játékidő. A film előzetese ugyan egy feminista hangvételű mozit ígér, melyben megerősítik az egyik, ha nem a leghíresebb összeesküvés-elméletet, miszerint a holdra szállás nem történt meg, csupán leforgatták egy stúdióban. Nos, az előzetes becsapós: noha a filmnek van egy olyan vonulata, hogy a csaj mindent megold – ami igaz is –, de a férfi szereplők mégsem lettek pojácaként ábrázolva; és igen, valamelyest bele van szőve a cselekménybe a holdra szállás megrendezése, de egyáltalán nem úgy, ahogy azt a néző várná.

A történet alapjai mindenki számára ismerősek: az Egyesült Államok nemzeti érdekké tette, hogy a szovjetek előtt amerikai hazafiak léphessenek a Hold felszínére. Viszont a NASA minden szempontból küszködik, ráadásul a nép egyre inkább elzárná a pénzcsapokat a holdprogram elől. Viszont itt jön képbe a nő, Kelly Jones (Scarlett Johansson), aki minden problémát megold. Kelly egy ravasz és szenvtelen marketinges, akinek a fő feladata, hogy eladhatóvá tegye a NASA Apollo-11 misszióját. A marketing ezerrel pörög, és a kormány elégedett is a munkájával, viszont a fejesek biztosra akarnak menni, ezért a titkos Artemisz-projekt keretein belül megbízzák, hogy itt a Földön filmezze le a holdra szállást.

A Vigyél a Holdra legfőbb erénye Johansson alakítása, aki remekül hozta Kelly karakterét. Egy karakán nőt formált meg, de közben egy elragadó bájt is bele tudott csempészni a játékába. A veterán pilóta és a NASA magas beosztású alkalmazottja, Cole Davis (Channing Tatum) és Kelly között természetesen románc is kialakul, ami szintén egy aranyos történetszála a cselekménynek. Woody Harrelson is feltűnik, mint a kormánynak dolgozó titokzatos személy, és bár Harrelson hozza a tőle megszokott formát, sőt Channing is remek alakítást nyújt, a prímet Scarlett viszi, miközben a humort leginkább a mellékszereplők hozzák. 

Természetesen a film nem ágyaz meg a fent említett összeesküvés-elméletnek, így a konteó fanoknak nem is tudom ajánlani a művet. Viszont aki egy jó humorú filmre vágyik, ami kikapcsol és szórakoztat, ráadásul közben remekül bemutatja és kritizálja is a fogyasztói társadalmat, annak igazi csemege lesz a jelen alkotás.