Kritika: Top Gun - Maverick

A levegő ura.

Szerintem nem mondok újat, ha azt állítom, hogy a folytatások és a remake-ek korát éljük. Mindkettő főleg a nosztalgiára épít, és alig akad olyan folytatás, vagy épp remake, ami újat akar hordozni. Szerintem a világ bőven meglett volna, ha az 1986-ban bemutatott Top Gun nem kap folytatást. Viszont Tom Cruise és a Paramount úgy gondolta, ideje folytatni Maverick történetét.

De mit is kellene várni egy Top Gun-filmtől? Történetet? Kimagasló színészi alakításokat? Maga a Top Gun miért volt jó film? Véleményem szerint azért, mert volt lelke, illetve a vadászgépek menőn néztek ki a vásznon. Ennyiből áll a Top Gun-recept! Persze ott van még az a tény is, hogy eszméletlenül jó soundtrack párosult a jelenetekhez, és mostani szemmel visszanézve kőkemény retro, '80-as évekbeli hangulata van, amit én kifejezetten imádok.

A Top Gun: Maverick pedig visszahozta a '80-as évek hangulatát, pedig a történet szerint is eltel bő 30 év. Mindenesetre a vadászgépek továbbra is menőn néznek ki a vásznon. Sőt a film látványa egyszerűen lehengerlő! Egy olyan világban, ahol a mozikba sorra futnak be a CGI orgiával teli akciófilmek, végre kap a közönség egy filmet, amiben nem bazári trükkökkel akarnak minket megetetni. Minden elismerésem a Paramount stúdiónak, hogy ezt be merte vállalni, és igazi, valós vadászgépekkel és analóg megoldásokkal dolgoztak.
Pazarok a Top Gun folytatásának akciójelenetei, és bőven megéri a pénzt, hogy minél nagyobb vásznon nézze meg az ember.
A látvány mellett zenei téren is remekelt a film: visszakacsintanak a régi kedvencek, de az újak között is akad egy-egy ínyencség.

A történetről nincs mit mesélni: Maverick továbbra is imád repülni, vissza is hívják a Top Gunba, viszont most az ifjabbakat kell kitanítania, hogy teljesítsenek egy lehetetlennek tűnő küldetést. Maverick figurája kicsit árnyaltabb lett, a múlt árnyaival küzd, de még mindig képes a vezetőség és a gépek határait feszegetni. Cruise mellett Val Kilmer is visszatér a régiek közül, de nem sok szerepet kapott a betegsége miatt. Sőt, szerintem a készítők eléggé zavarban lehetettek, hogy az eredeti filmből kit hívjanak vissza, ugyanis sok szereplő nem valami szépen öregedett, így Jennifer Connelly lett a film első számú női szereplője. Az új generációs szereplők közül Miles Teller és Glen Powell alakításai magaslanak ki, de a Top Gun, mint írtam, elsősorban nem a nagy színészi teljesítmények színtere.

A Top Gun: Mavericket az akciójelenetek miatt kell megnézni. Mert ezen a téren igazán régi vágású, már-már retro stílusú – természetesen jó értelemben. Bár sokszor megkapja a Top Gun, hogy homoerotikus jelenetek vannak benne, és a második rész is kecsegtet ilyesmivel, de ez továbbra is egy ízig-vérig akciófilm. Valamint nem akar a nosztalgiára építeni: ugyan kapunk pár flashbacket, de nem a múltba révedésre helyezi a hangsúlyt a folytatás; a saját lábán, az előző rész ismerete nélkül is bőven élvezhető a film.
Tom Cruise ismét egy kimagasló blockbustert szállított a mozirajongóknak!