Kritika: Furiosa - Történet a Mad Maxből (Furiosa: A Mad Max Saga)

A Pusztaságért vívott háború.

Jelen írásom talán túlzottan is személyes hangvételű lesz, viszont csak így tudom átadni azt az érzelmi kavalkádot, amit a Furiosa: Történet a Mad Maxből okozott. Kezdeném azzal, hogy kevés olyan mozis élményem van, ami olyan katartikus volt, mint a 2015-ben bemutatott Mad Max-film. A harag útja számomra igen magasra tette azt a bizonyos lécet. A varázsa az egyszerűségében, a puritán történetben rejlik: a hősök el akarnak jutni A-ból B pontba, majd B pontból visszafordulnak, hogy A-ba menjek. Tudom, hogy ez egy leegyszerűsített történetváz, viszont pont ez a lényeg. A harag útja nem akart semmi mást, mint szórakoztatni a nézőt, mindezt úgy, hogy olyan akcióorgiát nyújtott a látóidegenek, hogy az egyenesen bele is égett az ember retinájába. 

Nem mellesleg A harag útja egy olyan korszakban jelent meg, amelyben a CGI szuperhősfilmek leuralták a kasszákat, George Miller pedig jött és azt mondta, hogy újra kéne éleszteni a Mad Max franchise-t, amivel a Warner is egyetértett, a végeredmény pedig egy letisztult, masszív akcióorgia lett, visszafogott CGI használattal, remek koreográfiával és eszméletlen soundtrackkel (lásd: Brothers in Arms) megtámogatva. Oké, azt elismerem, hogy a jelenetek kicsit túl lettek színezve, a kék és a sárga ki lett maxolva, viszont akit ez zavar, annak ott van a Black & Chrome változat.

A harag útja egy igazi, klasszikus értelemben vett akciófilm. Nem akarta túlmagyarázni a dolgokat, nem akart mély történetet elmesélni. Őszintén, van olyan ember, aki egy Mad Max filmtől szeretne komplex történetet kapni? Én biztos nem! Az teljesen korrekt dolog Millertől, hogy A harag útja forgatókönyve mellé megírta az új karakterek háttértörténet. A színészek biztosan nagyon örültek ennek, hiszen volt egy 1-1,5 oldalas instrukciójuk a szerepeikhez. Miller már A harag útja bemutatója után elhintette, hogy Furiosa háttértörténetét szeretné egy különálló filmben elmesélni. Ehhez én úgy álltam hozzá, hogy miért is ne. Charlize Theron figurája jól működött Max mellett, persze A harag útja annak idején megkapta kritikaként azt, hogy Max háttérbe lett szorítva és inkább Furiosa a film főszereplője. Bevallom, ebben van némi igazság, de őszintén: baromira nem érdekelt, hogy Max karaktere az előző részekhez képest vissza lett fogva, mert így is működött.

A Furiosa: Történet a Mad Maxből azokhoz szól, akik hiányolták a cselekményt az előző részből. Azokhoz szól, akik Furiosa karakterét jobban meg akarták ismerni. Azoknak szól, akik szerint a Mad Max univerzuma ugyanolyan mély, mint a Star Wars-é. Számomra borzasztó nagy csalódás lett a Furiosa, mivel pont a fentebb leírtak ellenkezőjével próbálkozott: szembe ment A harag útja egyszerűségével, és egy történet próbált elmesélni, ami egyáltalán nem áll jól neki. Bármennyire is próbálja elhitetni Miller, hogy a Mad Max univerzuma mély és szerteágazó, ez sajnos nem így van. A kietlen sivatagban körülbelül négy helyszín van, amit a mostani alkotásban igen részletesen megismerhetünk, de kérdem én, tényleg szükség volt arra, hogy megtudjam, hogy Halhatlan Joe birodalma milyen hierarchia alapján épül fel? Tényleg szükséges volt megismernem Gázvárost, vagy a többi helyszínt? Komolyan mondom, a Furiosa, azoknak készült, akik A harag útja közben olyanokon akadtak fenn, hogy túlzottan kapkodós, a történet faék egyszerű és a karakterek nincsenek mélyen ábrázolva. A Furiosa története nem kapkod, sőt kifejezetten vontatott és lapos. Lehet, sőt biztos, hogy a címszereplő története egy A4-es papíron jól mutatott, viszont ez a kész filmen nem jön át. Lapos, unalmas és üres a Furiosa és a címszereplőjének bosszúja. Sőt az egészben az a legviccesebb, hogy Furiosa az egész film alatt alig beszél. Pont annyit jártatja a száját, mint Max, ráadásul a film első felében sokkal inkább az ellenlábasán, Dementuson (Chris Hemsworth) van a hangsúly.
Ha már karakterek, akkor muszáj kitérnem arra, hogy szerintem Hemsworth ugyanazt a ripacs, idegestő karakter hozzá Dementusként, mint a legutóbbi két Thor-filmben, pedig Hemsworth a Húzós éjszaka az El Royale-ban bebizonyította, hogy jól áll neki az antagonista szerepkör is, itt viszont csupán ripacskodás látható tőle. Anya Taylor-Joy, mint Furiosa persze remek választás volt, hihető alakítást nyújt, csak épp a film más pontok miatt elbukik.

Látvány szempontjából is visszalépés a Furiosa. Túl sok benne a vizuális effektus, sőt a legtöbb nem is éri el a kellő hatást. Ugyan már a film előzetesei alapján is feltűnt a túlzott CGI használat, viszont egy előzetes még nem a kész látványt mutatja be. De a Furiosa esetében ez mégsem igaz. A kész, mozis kópiában pont ugyanaz a látvány köszön vissza, mint az előzetesekben látható. A túlzott történetmesélés oltárán pedig fel lett áldozva az akció. Ugyan van egy-kettő jelenet, melyek megelevenítik A harag útjában látott minőséget, de én sokkal több és igényesebb akciót vártam. Nem azt akarom mondani, hogy A harag útja egyszeri és megismételhetetlen, viszont a Furiosa semmilyen tekintetben nem szárnyalta túl az elődöt. Miller mellett legyen szólva, abban a pár akciójelenetben azért érződött a zsenialitása, és továbbra is ő a central framing egyik jelenkori mestere, de ezek pluszok mind-mind kevesek ahhoz, hogy pozitívan tudjam értékelni a kész művet. Sőt a Furiosa közel két és félórás játékidejében egyszer sem zendül fel olyan remek zeneszám, mint a "Brothers in Arms".

A Mad Max egy kicsi, felületes univerzummal bír, ahol az őrület teljes gázra kapcsolt. Nincs benne annyi kraft, mint a többi a franchise-ban. Számomra óriási nagy csalódás a Furiosa. Nagyon vártam, nagyon akartam, hogy jó legyen, de sajnos kiábrándító a végeredmény. Ettől függetlenül nem temetem a Mad Max szériát, bízom benne, hogy fog még olyan film születni, mint A harag útja.