Néhány dolog az "Így neveld a sárkányodat"-ról

A Shreket, a Madagaszkárt és a Kung Fu Pandát gyártó stúdió újabb vidám kalanddal örvendezteti meg az animációs filmek kedvelőit.

A Shreket, a Madagaszkárt és a Kung Fu Pandát gyártó stúdió újabb vidám kalanddal örvendezteti meg az animációs filmek kedvelőit. Az Így neveld a sárkányodat, amely Cressida Cowell azonos című meseregényéből készült, melák vikingek és tűzokádó sárkányok mitikus világába repíti a nézőt. A történet hőse egy viking kamasz, Hablaty, aki Berk szigetén lakik, ahol a sárkányölés természetes életforma. A srác haladó nézetei és sajátos humora nem túl népszerűek a törzs tagjai körében, és szemöldökráncolásra késztetik magát a törzsfőnököt is – aki történetesen Hablaty apja, Pléhpofa. Amikor Hablaty és társai a Sárkányvadász Kiképzőprogram keretében megkezdik a felkészülést, a fiú úgy érzi, végre bebizonyíthatja, hogy belőle is nagy harcos válhat. Ám összebarátkozik egy sebesült sárkánnyal, és egyszeriben minden a feje tetejére áll: olyan hihetetlen kalandok kezdődnek, amelyek megváltoztatják a törzs jövőjét.

Csatára készülj!

 

A DreamWorks Animation vezetői hat éve figyeltek fel a brit Cressida Cowell meseregény-folyamára. Mivel közismerten jó szemük van annak felismerésére, miből lehet nagy kasszasikert csinálni, azonnal lecsaptak Hablaty és a vikingek történetére. „Rettentően megörültem, amikor a DreamWorks megkeresett, mert tudtam, hogy a film nagy durranás lesz” – mondja az írónő.

A nagy sikerű Túl a sövényen (Over the Hedge) producere, Bonnie Arnold szintén azonnal meglátta a nagy lehetőséget a friss projektben. Figyelemmel kísérte a forgatókönyv fejlesztését, és amikor a DreamWorks produkciós alelnöke, Bill Damaschke megkérdezte, melyik filmet szeretné elkészíteni legközelebb, az Így neveld a sárkányodat volt a válasz.

„Azt akartuk, hogy a film igazán nagyot szóljon, és a kalandok meg az izgalmas karakterek minél szélesebb közönséget hozzanak lázba – magyarázza a producer. – Eddig minden filmünkben vagy felnőttek, vagy állatok voltak a főszereplők, most viszont egy kamasszal van dolgunk, ami új irányt jelent a stúdió számára. A fő humorforrás az, hogy a sajátos természetű Hablaty milyen viszonyban van a sárkányokkal meg a többi vikinggel.”

A stúdió az Oscar®-ra jelölt Chris Sanders forgatókönyvíró-rendezőt és Dean DeBlois forgatókönyvíró-rendezőt kérte fel a film elkészítésére. „Egyrészt a sztori érzelmi mélysége ragadott meg, másfelől pedig az, hogy tele van röpködős jelenetekkel – mondja Sanders. – Már régóta szerettem volna olyan filmet csinálni, amelyben különféle lények, emberek vagy szuperhősök röpködnek, úgyhogy amikor elolvastam a forgatókönyv első változatát, felkiáltottam: Azannyát! Ebből aztán szédítő filmet kanyaríthatunk!”

„Chris fölhívott rögtön azután, hogy Jeffrey Katzenberg stúdiófőnök beszélt vele – veszi át a szót DeBlois. – Elmesélte, hogy az Így neveld a sárkányodat olyan, mintha direkt nekem találták volna ki, hiszen egy kamasz hős keveredik bele mindenféle fantasztikus kalandokba – én pedig pont ilyen sztorikat szeretek írni. Azonnal elolvastam a könyvet, és átgondoltam, mennyi mindent lehet belőle kihozni. Az pedig, hogy megint Chrisszel dolgozhattam, már csak hab volt a tortán.”

A könyvben a sárkányok már beilleszkedtek a vikingek közé, a film alkotói azonban úgy gondolták, érdekesebb lesz, ha a történet fonalát pár évvel korábban veszik fel. „Nem akarok hazabeszélni, de szerintem nagy ötlet volt, hogy eredettörténetben gondolkodtunk – azt meséljük el, hogy Hablaty és a Fogatlan nevű sárkány barátsága miként változtatja meg a vikingek életét” – mondja Arnold.

Cowell könyveiben az írónő számos olyan gyermekkori élménye tükröződik, amelyeket egy kietlen, Skócia partjaitól nyugatra fekvő szigeten szerzett. Mivel nem voltak utak, házak, sőt áram sem, a fiatal Cowell képzelete szabadon szárnyalhatott, s már ekkor megjelent lelki szemei előtt a vikingek és a sárkányok mesebeli világa.

„A vikingek kemények voltak, és szigorú becsületkódex szerint éltek – magyarázza az írónő. – A vérükben volt a küzdelem. Ezek az erős, bátor férfiak soha nem futamodtak meg a harc elől. Hablatyot azért szeretjük, mert mindenáron igazi viking akar lenni.”

E megközelítés jegyében dolgozták ki a film alkotói Hablaty indítékait és személyiségét: nem más ő, mint az öntudatára ébredő kamasz. „Nem ért pár dolgot, de egyvalamivel tisztában van: a szemléletmódja és a képességei eltérnek a többiekétől – folytatja Sanders. – Az apja ezt képtelen felfogni, ahogy a falubeliek sem, de mi, nézők igen, és ezért drukkolunk a fiúnak.”

„A könyvnek rengeteg olyan értékes eleme volt, amit be akartunk építeni a forgatókönyvbe – mondja a sztoriért felelős Alessandro Carloni. – Kifejezetten elbájoló, ahogyan a szerző a vikingek mindennapjait elénk festi, ezt egy fokkal magasabb szintre emeltük. Hasonlóan élvezetes a nyelv, ezt is megtartottuk, de másképp tálaltuk. Hogyan éltek, utaztak, vadásztak a vikingek? Ezekkel az alapkérdésekkel kezdtük a munkát.”

„Sokkal messzebbre mentünk, mint szoktunk – mondja Arnold. – És a stúdió becsületére legyen mondva, nem is próbáltak visszafogni minket.”

Minden a sztorin múlott tehát, meg azon, hogy a stúdió a jól bevált Sanders-DeBlois alkotópárosra bízta a munkát. „Chris és Dean az iparág legnagyobb mesélői közé tartoznak – folytatja Arnold. – Hiába a szemkápráztató animáció, zene, effektek meg minden, ha nincs mögöttük lebilincselő történet. Mivel egyszerre rendezők és forgatókönyvírók, gyorsan összeállt a fejükben, mi a legjobb módja a könyv filmre vitelének. Ráadásul a projekt minden résztvevőjének pontosan el tudták magyarázni, miről is van szó. A mi dolgunk az volt, hogy víziójukat megjelenítsük a mozivásznon.”

Sanders és DeBlois a Mulan készítésekor találkoztak, első közös munkájuk pedig a Lilo és Stich – A csillagkutya volt, amelyet 2002-ben a legjobb animációs film Oscar®-jára jelöltek. Mindketten úgy találták, hogy együtt jobban megy a munka. „Kiderült, hogy fél szavakból is megértjük egymást – mondja DeBlois. – Különböző nézőpontból közelítjük meg a dolgokat, de a végeredmény mindig ugyanaz. Képes vagyok ráhangolódni az ötleteire, és továbbfejlesztem őket anélkül, hogy az eredeti koncepciót megváltoztatnám. Amikor írunk és rendezünk, tökéletesen kiegészítjük egymást.”

„Közös munkánk lényege, hogy könyörtelenek vagyunk a sztorihoz: addig gyötörjük, amíg ki nem gyomláljuk belőle a gyengébb részeket, de arra vigyázunk, hogy az apró finomságok ne tűnjenek el – folytatja a rendező. – Értelmes történeteket szeretnénk elmeséli, amelyek azonban tele vannak csodákkal és meglepetésekkel. A cselekményt együtt dolgozzuk ki, aztán jelenetekre bontjuk, és mindenki önállóan merül el bennük. Utána elolvassuk, mit írt a másik. Változtatásokat javaslunk, de a jelenet lelkéhez nem nyúlunk, és a végén összeáll a forgatókönyv. Tökéletesen kiegészítjük egymást.”

Az Így neveld a sárkányodat moziváltozatában a vikingeknek és a sárkányoknak is megvan a maguk külön birodalma. Amikor egymás területére lépnek, ami elég gyakran előfordul, megtámadják egymást. „Megalkottuk a történet mitológiáját, amely szerint Berk szigetére 300 évvel korábban érkeztek a vikingek, s akkor ez a föld a sárkányok hazája volt – magyarázza DeBlois. – A megtelepedő vikingek olyan helyzetbe kerültek, mint régen a farmerek, akiknek nyáját a farkasok tizedelték. A sárkányok is folyton megtámadták a vikingeket, akik persze visszavágtak. Vagyis sok generáción átívelő konfliktusról van szó.”

Éjszakai támadások

 

Alighogy a vikingek partra szálltak Berk szigetén, a sárkányok már meg is támadták őket. És mivel a vikingek borzasztóan makacsok, nem voltak hajlandók elhagyni új hazájukat. Elhatározták, hogy addig harcolnak, amíg le nem győzik a sárkányokat, és ez így megy emberemlékezet óta. A támadásokra rendszerint éjszaka kerül sor, amiből logikusan következik, hogy a sárkányok napközben valamilyen búvóhelyen tartózkodnak. Ha a vikingek meg tudnák találni a fészküket, véget vethetnének a 300 éves küzdelemnek.

Az Így neveld a sárkányodat stílszerűen egy éjszakai támadással kezdődik: sárkányok garmadája – és nem csak egyféle ám! – rohamozza meg Berket, bárányokat ragadnak el, és romba döntik a házakat. „Chrisnek és nekem nagyon fontos volt, hogy egy roppant látványos jelenettel indítsuk el a filmet – magyarázza DeBlois. – Le akartuk szögezni rögtön az elején, hogy itt bizony egy izgalmas fantasy kezdődik, egyben exponáltuk a vikingek és a sárkányok közötti konfliktust.”

„Cressida Cowell könyvében a sárkányok tudnak beszélni – veszi át a szót Arnold. – Saját nyelvük van, mi viszont rögtön az elején eldöntöttük, hogy inkább állatszerűek legyenek, és nem-verbális kommunikációt használjanak. A sárkányokat veszedelmes fenevadakká tettük, hogy Hablatynak és a vikingeknek komolyabb ellenféllel kelljen szembenézniük. Ennek a választásnak az az előnye is megvan, hogy az animátorokat nagyobb kihívás elé állította, mivel úgy kellett megalkotniuk a sárkányok személyiségét, hogy tudták, kizárólag a külsejük fog „beszélni”. Adnak ki ugyan hangokat, de elsősorban a mozdulataikkal és az arckifejezésükkel kommunikálnak, e téren pedig az animáció és a 3D igazi csodákra képes.”

Cowell könyvének számos sárkányfajtája közül a film készítői hatot állítottak előtérbe. Bár mindegyikük röviden bemutatkozik a nyitójelenetben, a támadás során, a nézők igazán a Sárkányvadász Kiképzőprogram jeleneteiben ismerkedhetnek meg velük, amikor is minden fajta egy-egy példányát alaposan tanulmányozzák, és a küzdőtéren gyakorlatoznak vele. Van egy olyan jelenet is, amelyben Hablaty a Sárkány Kézikönyvet lapozgatja – ekkor kiderül, hogy rengetegféle tűzokádó fenyegeti a vikingek nyugalmát. „Itt mutatjuk meg, milyen erős ellenséggel állnak szemben az emberek – mondja Chris Sanders. – A nézők megérthetik, hogy valahányszor a vikingek elmennek halászni vagy vadászni, bármikor rájuk támadhat egy sárkány a víz alól vagy egy sziklahasadékból, esetleg egy fáról.”

A film készítői annyira belemerültek a történet mitológiájának megalkotásába, hogy az apró részletekre is kíváncsiak voltak. „Lehet, hogy túlzás, de egy ponton érdekelni kezdett, melyik sárkány a legnagyobb és a legnehezebb – folytatja Sanders. – A külsejük alapján ugyanis nehéz megítélni, mert mondjuk az egyik nagyon-nagyon hosszú, a másiknak meg bonyolult a testfelépítése. Szóval megkértem a vizuális effektusok felelősét, Craig Ringet, hogy próbálja nekem mindezt kiszámítani. Először nemet mondott, de biztos voltam benne, hogy meg tudják csinálni. Egy nappal később visszajött, és azt mondta, oké, a srácok kitalálták, hogy lehet kiszámolni. A számítógépen virtuális pingponglabdákkal töltötték meg a sárkányokat, aztán megszámolták, hány fért beléjük, és megkapták, melyik a leghosszabb meg a legnagyobb. Fertelmes Cipzárhát lett a győztes, a második pedig Gronkel.”

Miután Hablaty lelövi az egyik támadó sárkányt – amit senki nem vesz észre a faluban az általános felfordulás miatt –, azt hiszi, végre teljesülhet álma, és igazi vikinggé válhat. „Szeretné megölni a sárkányt, mert a benne lakozó viking – vagyis inkább az apja – ezt várja el tőle – folytatja a rendező. – Meg is próbálja, de amikor a sebesült sárkány belenéz egyenesen a szemébe, megszánja. Ekkor jön rá Hablaty, hogy a sárkányok ugyanúgy félnek a vikingektől, mint azok tőlük. Ezért aztán nem öli meg a sárkányt, hanem elengedi, és végül barátság alakul ki közöttük.”

„Ez a jelenet a nagy fordulópont – magyarázza Sanders. – Amikor elengedi a sárkányt, elindít egy folyamatot, ugyanakkor Hablaty rájön a szörnyű igazságra is. Eddig úgy élt, hogy mindenáron igazi viking szeretett volna lenni. De azon az éjszakán rá kell döbbennie, hogy ez sosem fog bekövetkezni.”

„Az ominózus éjszaka után Hablaty kettős életet él – teszi hozzá Alessandro Carloni sztorifelelős. – Nappal azt tanulja, hogyan kell sárkányt ölni, éjszaka pedig barátkozik eggyel. Tehát a film második fele arról az ellentétről szól, hogy egyfelől szereted az ellenséged, másrészt azt tanulod, hogyan kell megölni.”

Ez a bizonyos szeretett ellenség nem akármilyen sárkány. A titokzatos Éjfúriák közé tartozik, ezektől rettegnek leginkább a vikingek. Az éjsötét teremtmények váratlanul támadnak, érkezésükről csak a szárnyaik által keltett robaj tanúskodik, amint zuhanórepülésben közelítenek célpontjuk felé, hogy hirtelen megállva egyetlen pontos és halálos lángcsóvával megsemmisítsék.

„Fogatlan megtervezésekor az volt a fő szempont, hogy ha Hablaty elköveti a leges-leginkább tiltott dolgot, amit egy viking csak tehet, azaz összebarátkozik egy sárkánnyal, akkor létre kell hoznunk a legsárkányabb sárkányt” – magyarázza Sanders.

„A legsötétebb színre volt szükségünk, hiszen ez a teremtmény az éjszaka mélyén rejtőzik – veszi át a szót DeBlois. – A vikingek azért is félnek az Éjfúriáktól, mert még egyet sem láttak közülük. Emiatt aztán Fogatlannak másképp is kellett kinéznie. A legtöbb sárkány nagyjából hasonlít egymásra, szarvuk van meg pikkelyeik, és amolyan sárkányos a formájuk, meg mindenféle színek virítanak rajtuk. Fogatlan viszont másmilyen: áramvonalas és kecses. Amikor azon törtük a fejünket, milyen legyen, a fekete párduc jutott eszünkbe, és az, hogy inkább emlős formájút szeretnénk, kevésbé hüllőszerűt. Azon is gondolkodtunk, milyen legyen a nézése, elvégre Hablaty emiatt engedi el. Arra jutottunk, hogy a macska vagy a farkas tekintete lenne a legjobb – sztoikus, átható és lenyűgöző. Szóval macskafélét, farkasszerűt kombináltunk hüllővel, mert azért Fogatlan mégiscsak sárkány.”

A legviccesebb sárkányfajta alighanem Gronkel, aki a stáb kedvence lett (Fogatlan mellett, természetesen). Az egyik filmes meg is jegyezte, szakasztott olyan, mintha a krokodilt és a Harley Davidsont keresztezték volna, mivel ormótlan teste van, a hátán viszont nyeszlett szárnyakat visel, mintha dongó lenne. A háttér sztori szerint a Gronkelek olyan lusták, hogy képesek repülés közben elaludni. „Ezek kedves, társaságkedvelő jószágok – mondja Sanders. – Az ember munka után szívesen meginna velük egy sört, mert látszik rajtuk, mennyire jó fejek.”

Akármilyen vicces a Gronkel, a külső megtévesztő. „Nagy pusztítást tud végezni, amikor izzó lávát lövell ki a szájából – folytatja a rendező. – Ugyanakkor a Gronkel a leglassúbb és legnehezebb felfogású sárkány, ezért nem annyira ijesztő, mint a többiek.”

A Siklósárkány a repülés bajnoka, és némileg egy papagájra hasonlít rikító színei miatt. Nem mondható butának, ez a fajta a legravaszabb sárkány, egyben nagyon gonosz is: akár egy raptor, képes a földön megtámadni ellenfelét. Ám a madarakhoz hasonlóan nagyon rossz a látása, van egy holttér, amit ki lehet használni, amikor támad. Specialitása a magnéziumtartalmú lángcsóva, ami szikrákat hány, mint a tűzijáték.

Mint már szó volt róla, a kétfejű Fertelmes Cipzárhát a legnagyobb sárkány, és a stáb egybehangzó véleménye szerint a legklasszabb is. Akárcsak Sanders és DeBlois, Cipzárhát is elosztja a feladatokat a két feje között: az egyik gázt fúj ki, a másik pedig meggyújtja. Viszont a rendezőkkel ellentétben a két fej nem jön ki egymással, és mivel a tökéletes pusztításhoz összhangra lenne szükség, gyakran elvéti a célpontot, különösen, ha éppen veszekednek.

Rettenetes Rém a sárkányvilág csivavája, mivel a legkisebb a tűzokádók között, de ami hiányzik méretben, azt bepótolja az egója terén, ezért a stáb szintén nagyon szerette. Csoportdinamikájuk a sirályokéhoz áll a legközelebb – bár nagy számuk miatt igen rémisztő és eredményes támadásra lennének képesek, leginkább fosztogatnak, mivel a közelharcot nem tudnák csapatszinten megszervezni. Ráadásul a hosszú távú repülést sem bírják, ezért felkéredzkednek a nagyobb sárkányok hátára.

Szörnyennagy Rémség a „legklasszikusabb” sárkány, ő hasonlít leginkább azokra a tűzokádókra, akiket a régi mesekönyvekből ismerünk. Igazi alfasárkányok, rendkívül agresszívek, amint meglátnak egy vikinget, azonnal megtámadják. A tüzük különösen pusztító, mivel a napalmhoz hasonlóan rátapad az ellenfelükre, és meggyújtja. A rocksztárokhoz hasonlóan exhibicionisták, saját magukat is lángba burkolják, hogy még rémisztőbb legyen a támadás. Mivel ezek a legveszedelmesebb sárkányok, Rémség utolsó próbatételként szerepel a Kiképzőprogramban, és csak a legjobb tanítvány mérkőzhet meg vele – egyedül, miközben az egész falu szurkol neki. A Rémség imádja a show-t – élvezi, hogy mindenki őt csodálja, ezért látványos nekirugaszkodásokkal és ijesztő csatakiáltásokkal tüzeli a vikingeket.

„A sárkányok teljesen különböznek egymástól, eltér a tűz, amit kilövellnek, mások a páncélok, a titkos fegyverek – siet leszögezni Sanders. – Nagyon vigyáztunk arra, hogy egyik sárkány se tudja überelni a másikat, ugyanakkor mindnek van gyenge pontja. Be kell vallanom, a munka során a sárkányosdi lett a mániám, ezt szerettem a legjobban a projektben.”

A film alkotói

 

CHRIS SANDERS (forgatókönyvíró/rendező) művészcsaládba született, gyermekkora rajzolással és novellaírással telt. Bár gimnazista éveit is végigrajzolta, és ő volt a suliújság karikaturistája, nem gondolta, hogy egyszer ebből fog megélni. Ám aztán nagymamája véletlenül rábukkant egy cikkre, amely a Kaliforniai Művészeti Intézetről szólt, és ezzel minden eldőlt. Sanders az intézet animációs programjának hallgatója lett, később a Marvel Productionsnek dolgozott, majd a Disney-nek. Részt vett a Bernard és Bianca, avagy mentőcsapat a kenguruk földjén (Rescuers Down Under), A Szépség és a Szörnyeteg (Beauty and the Beast), az Aladdin és Az Oroszlánkirály (Lion King) sztorijának kidolgozásában, majd a Mulan fő sztorifelelőse lett.

A Mulan már majdnem kész volt, amikor Tom Schumacher, a Disney Feature Animation akkori főnöke megkérdezte Sanderst, van-e valamilyen filmterve. Sanders felidézte egy 18 évvel korábbi ötletét: mesekönyvet akart írni, de nem sikerült formába önteni az anyagot. A történet egy különös erdei lényről szól, akit mindenki utál, és maga sem tudja, honnan származik. Schumachernek tetszett az ötlet, de azt javasolta Sandersnek, a szörnyet hozza ki az erdőből az emberek közé. Így született meg a Lilo és Stitch – A csillagkutya.

Sanders Dean DeBlois-val írta és rendezte a Lilót, aztán 2006-ban a Disney-től átment a DreamWorks Animationhöz.

DEAN DeBLOIS (forgatókönyvíró/rendező) az élőszínészes és az animációs filmek világában egyaránt otthon van. Eddigi legismertebb munkája a Lilo és Stich – A csillagjutya, amely világsikert aratott. A Lilo után DeBlois nagy kritikai elismerést arató dokumentumfilmet forgatott Heima címmel egy izlandi alternatív posztrock bandáról, a Sigur Rósról.

BONNIE ARNOLD (producer) szinte minden műfajban sikerrel próbálta ki magát. Legutóbbi munkája a Tolsztoj utolsó éveiről szóló The Last Station, amely több rangos díj mellett két Oscar®-jelölést kapott. Az ő nevéhez fűződik a DreamWorks több bombasikere is: a Túl a sövényen (Over The Hedge), a Tarzan és a Toy Story együttesen több mint egymilliárd dollárnyi bevételt hoztak. További fontosabb filmjei: Farkasokkal táncoló (Dances with Wolves), The Addams Family – A galád család.

Arnold újságíróként került kapcsolatba a filmmel, annak idején a King of America című Magyar Dezső-opusz sajtófőnöke volt. Ezután további független filmek népszerűsítését irányította, így ébredt fel érdeklődése a produceri munka iránt.