Kritika: Kódjátszma

A Kódjátszma tipikusan az a film, ami az Oscarra készült. Hogy ettől rossz-e? Nem. Sőt kimondottan jó! Nem az a fajta film, ami semmibe veszi a nézők igényeit, hanem pont az ellentéte: szórakoztatja őket, sőt még mondanivalóval is rendelkezik. A film Alan Turing matematikusról szól. Na, nem kell megijedni, ha nem tudjuk, egyből kiről is van szó, a film szépen elmeséli az életét, és leginkább a második világháború ideje alatt zajló életébe nyerünk betekintést, ugyanis ez a Turing az a Turing, aki feltörte a nácik Enigma-kódját és ezzel két évvel rövidítette le a háborút, mellyel emberek milliót mentette meg. 

A film legnagyobb erőssége a színészek, az élen Benedict Cumberbatch-csel. A többiek is nagyon jól játszanak, de az egész filmet Benedict viszi el a hátán. Igazából nem is kellett nagyon kibújnia Sherlock Holmes szerepéből, mert itt is ugyanazt a narcisztikus karaktert hozza, bár azért egy picit visszafogottabban, de aki nézi a Sherlock című igen jó sorozatot, az egyből észreveszi ezt. A történetvezetés egész jó, bár néhol leülepszik a film, de a film műfaját tekintve elég dinamikus. Mondom ezt úgy, hogy ha nagyon le akarom csonkítani a filmet, akkor csak a kódtörésről szól. Szóval igen, ilyen izgalmas már rég volt egy kódtörés! Sőt meg merem kockáztatni, ha a színészek nem lennének ilyen jók, akkor teljesen középszerű lenne a Kódjátszma.

Ami a film erőssége még a színészeken kívül, az a film mondanivalója. Nem nagyon akarok spoilerezni, de a film elég nagy hangsúlyt pakol nem csak az Enigma megfejtésére, hanem a megfejtés utáni időkre is. Ugyanis Turingnek és csapatának (igen, volt egy csapata is, de leginkább neki lehet, köszöni az Enigma feltörését) el kellet döntenie, hogy mikor avatkozzanak bele a háborúba, úgy hogy a nácik ne fogjanak gyanút, hogy megfejtették a titkos kódjukat és ezzel sok ezer ember haláláról és életéről döntöttek. És valljuk be, nem könnyű feladat ez. A film elég okosan boncolgatja a kérdéseket ezzel kapcsolatban, hogy az, amit Turing és a többiek tettek, nem ér-e fel háborús bűncselekményekkel, meg hasonlók. A film másik mondanivalója a homoszexualitás kérdése. Alan Turing (Benedict Cumberbatch) homoszexuális, abban az időben, mikor Angliában erkölcsi elítélésben részesítették őket. És ugye felmerül a kérdés, hogy a homoszexualitás bűn-e vagy betegség? Tényleg el kell ítélni a homoszexuális illetőt, ha közvetlen, de akár tág környezetét ezzel nem zavarja, és nem vág fel ezzel, tehát homoszexualitásával nem provokálja a társadalmat? Igen érdekes kérdések, amik ha jól körülnézünk, akkor még ma is megválaszolásra várnak.

A film cselekménye nem lineáris, szépen kapunk visszaemlékezéseket Turing iskolai éveiből, sőt a háború utáni eseményekből is sok jelenetet kapunk, és mondanom sem kell, mindegyiknek nagy jelentősége van a filmben.

Összegezve tehát remek egy alkotás a Kódjátszma, egyszer mindenképp érdemes megnézni. Akinek nagyon tetszenek a történelmi filmek és a karakterközpontúak, annak ez is fog. Akinek, viszont nem, nos, annak nem érdemes a Kódjátszmával kezdenie, mert bár jó film, de a műfajon belül találunk jobbat is. De, hogy ne negatívan fejezem be az írásomat, ha nagyon alaposan megnézzük a mozik januári kínálatát, akkor a Kódjátszmán kívül nem túl sok jó filmet találhatunk.