Kritika: Transformers Egy (Transformers One)

Egységben az erő.

A Transformers-franchise végre egy olyan darabbal bővült, amilyenre a rajongók már régóta vártak. A Transformers Egy ugyan animációs film, de ettől nem kell megijedni, ugyanis minden benne van, amitől egy film jó lehet. Sokkal több lélek és értelem szorult jelen alkotásba, mint bármelyik korábbi Michael Bay műbe.
A franchise legnagyobb buktatói a sablonos konfliktusok és gonoszok mellett az idegesítő emberi tényezők. Szerencsére a Transformers Egy kukázta ezeket, és egy olyan történet mesél el, amely a kezdetekig repíti vissza a nézőt.

Már a film szinopszisa is megfogott, ugyanis a cselekmény végig Cybertron bolygóján játszódik. Noha továbbra is animációs alkotásról beszélünk, a látványra ezúttal sem lehet panasz. Mind a bolygó felszíne, mind a bolygó legmélyebb, legsötétebb szintjei hangulatosra és látványosra sikeredettek. Maga a történet helyenként egyszerűnek hat, hiszen ez a film is a már megszokott klisékből építkezik, ezáltal fordulatosnak egyáltalán nem nevezhető, mindazonáltal a cselekménynek akadnak olyan pontjai, melyek zsigerig hatolnak.

A történet szerint Cybertron bolygója energiaválságban szenved, mivel az Irányítás Mátrixnak nyoma veszett a Quintessonokkal vívott háború után. A robotok vezetője, Őrszem Fővezér látszólag mindent megtesz azért, hogy megtalálja a Mátrixot, viszont ameddig nem jár sikerrel, úgy a mag nélkül született robotok rabigában élnek. Egy dolguk van: a bolygó bányáiból energonokat termelni. Orion Pax viszont ennél többre vágyik, ezért D-16-tal és a később hozzájuk csatlakozó B-127-tel, valamint Elita-1-gyel nekivágnak életük legnagyobb kalandjának, hogy megtalálják az elveszett Mátrixot. Az útjuk során rengeteg kalandban lesz részük és rájönnek az igazságra, aminek következtében barátból ellenség válik.

Nem nagy spoiler, de D-16 személyében Megatron, Orion Pax személyében pedig Optimus Fővezért köszöntheti a néző. Mindenki tudja, hogy a két karakter viszonya milyen, azt viszont már nem, hogy honnan is eredeztethető a kettőjük közötti nézeteltérés. Noha a Transformers Egy nem egy Shakespeare mű, viszont kellően jól ábrázolja azt, hogy ez a két karakter miért is gondolkozik máshogy, miért is látják a világot másképp.
A film sokszor vicces. B-127, azaz Űrdongó szája be nem áll, viszont a poénok mellett a film képes a karakterekkel is foglalkozni, hagy időt arra, hogy a kalandot kereső Orion Paxból tudatos vezető, míg az ideákat és szabályokat kedvelő D-16-ból egy bosszúvágytól eltökélt ellenpólus váljék. Kétség sem fér hozzá, hogy a Transformers Egy akkor működik igazán, amikor e két karakter nézeteit ütközteti. D-16 személyében remek karakterdrámát kap a néző.

A kivitelezésre továbbra sem lehet panasz, főleg úgy, hogy a film összesen 75 millió dollárból készült. Cybertron világa látványosra sikeredett, az akciójelenetek kellően intenzívek voltak. Összességében a Transformers Egy az izgalmas, friss felállása és a működő karakteri miatt szerintem sok nézőnél betalál. Én mindenkinek bátran ajánlom, mert sokkal többet rejt, mint amit elsőre gondolnánk.