Kritika: Beetlejuice Beetlejuice

Abszurd Burton-mánia.

A Beetlejuice folytatásával Tim Burton szó szerint visszanyúlt a gyökereihez. A „ne ítélj elsőre” mondás nagyon is illik jelen alkotásra, hiszen az előzetesek nem igazán tudták megfogni a film igazi hangulatát és inkább egy gagyi, bugyuta filmnek állították be. Noha ez valamelyest igaz is rá, de a Beetlejuice Beetlejuice egy igazán elborult mozi lett, természetesen a jó értelemben. Vérbeli Burton alkotás, sajátos humorral és képi világgal. Noha az első részhez nem tudott felérni, de azért így sincs ok a panaszra.

A cselekmény három szálon fut. Ott van Beetlejuice (Michael Keaton) szála, mely során a címszereplőnek menekülnie kell halott és bosszúszomjas menyasszonya, Delores (Monica Bellucci) elől. Lydia (Winona Ryder) szála, aki egy szellemekről szóló talkshow műsorvezetője, viszont sem a lányával, sem az anyával nem ápol jó kapcsolatot. Valamint van még Astrid (Jenna Ortega) történetszála is, ami igazából egy coming of age sztori. Meg kell hagyni, hogy a készítők nem a forgatókönyv írására szánták a legtöbb időt, ugyanis a Beetlejuice Beetlejuice sztorija inkább érződik egy mondvacsinált, izzadtságszagú folytatásnak. Hiába tűnik elsőre nagyobb volumenűnek, a történetszálak nagyon sokáig a levegőben lógnak, aztán végül a játékidő közepe felé egybefonódnak, ami Burton zsenialitásának köszönhető, de hangsúlyozni kell, hogy nem a cselekmény miatt lesz maradandó alkotás a Beetlejuice Beetlejuice. Pedig a túlvilág is részletesebben be lett mutatva, valamint Beetlejuice karaktere is megkapta a sajátos eredettörténetet, ám ezektől függetlenül nem érződött többnek, vagy épp jobbnak a film.

Ami miatt én mégis imádtam, az az abszurd, beteg humor, és a rengeteg ötletes látványelem, főleg a stop-motion használata. Természetesen Keaton továbbra is remekel, mint Beetlejuice, Jenna Ortega pedig itt is bebizonyította, hogy jól áll neki a gót szerep. 

Tim Burton ezzel az alkotásával nagyon közel jutott régi énjéhez és bebizonyította, hogy van még benne potenciál. Többek között e film miatt tolódott a Wednesday második évada, és a végeredményt látván én nem tudok emiatt haragudni.

Erre a filmre leginkább azok üljenek be, akik imádják Burton stílusát, valamint szerették az első részt és az 1989-es rajzfilmsorozatot. Én imádtam a Beetlejuice folytatását, a jól ismert Danny Elfman dallamok már a legelején beszippantottak. Természetesen a halovány cselekményen túl még sok mindenbe bele lehet kötni, pl. a végjáték túl gyorsan lezajlott, a címszereplőből elég keveset kaptunk, ami miatt mellékszereplővé redukálódott csupán... Viszont ettől függetlenül egy szórakoztató, gótikus vígjáték lett, nosztalgiával megfűszerezve. Sőt a mellékszereplők között is olyan nevek tűnnek fel mint Willem Dafoe, Danny DeVito stb., szóval aki sztárparádéra vágyik, itt is megkaphatja.