Kritika: Dzsungel (Jungle)

Rohadó bőr és éhség.

Daniel Radcliffe legújabb filmjét kimondottan vártam. Radcliffe az én szememben totálisan kinőtte magát a Harry Potter-skatulyából. Számtalan munkáját láttam, sőt a tavalyi mozija, Az ember, aki mindent tudott (Swiss Army Man), még a 2016-os top 10-es listámban is szerepelt. Szóval nem kicsit vártam, hogy mégis milyen alakítást fog nyújtani a legújabb filmjében, az igaz történet alapján készült Dzsungelben.

A film cselekménye 1981-ben, Bolíviában játszódik. Yossi Ghinsberg (Daniel Radcliffe) úgy döntött, hogy kitör a mókuskerékből és egyetem helyett inkább világot lát. Bolíviában össze is ismerkedik a hasonlóan szabad szellemű Marcus Stamm (Joel Jackson) svájci tanárral és Kevin Gale (Alex Russell) amerikai fotóssal. Bolíviában töltött idejük alatt összebarátkoznak és megosztják egymással az útjaik során szerezett tapasztalatiakat. Egyik nap viszont Yossi találkozik egy idegennel az utcán, aki egy megfontolandó ajánlatot kínál fel neki: eljuttatná egy ismeretlen őslakos törzshöz. Kalandvágytól fűtve Yossi egyből belemegy a dologba, ám barátai lebeszélnék, de egy kis győzködés után ők is rábólintanak az ismeretlen felfedezésére.

A történet két részre osztható. Az elsőben megismerhetjük a karaktereket, illetve a kalandorok között lévő feszültségbe is remek betekintést nyerhetünk, amikor már az őslakók felé indulnak. A második részben csontig hatolóan megismerhetjük az életben maradás ösztönét. A történet felvezetése kicsit monoton és unalmasnak hat, bár a gyönyörű látvány a legtöbb esetben kárpótol, mégis a film ténylegesen csak a második felében indul be igazán. Külön tetszett az is, ahogy a három fiatal kalandor és az idegenvezetőjük, Karl (Thomas Kretschmann) között egyre nagyobb konfliktus kezd kiéleződni. És már ekkor szép pszichológia betekintést nyerhetünk az ember kiszolgáltatott helyzetébe és abba, ahogy a problémákat mindig egymásra próbálják hárítani a karakterek. Meg is történik a katasztrófa.

Ugyanis míg Yossi és Kevin a folyó mentén haladna tovább, addig Karl óva inti a fiatalokat, hogy az nagyon kockázatos lenne és akár az életükkel is fizethetnek érte. Ám nem hallgatnak rá. Így a csapat kétfelé oszlik: míg Marcus és Karl gyalog halad tovább, addig Yossi és Kevin a folyón próbál eljutni a kitűzött célhoz. Mondanom sem kell, hogy mi jön ezután...
Yossi és Kevin tutaja tönkremegy, és el is szakadnak egymástól. Itt kezdődik a film második fele, ahol Yossi 19 napját követhetjük nyomon, hogy milyen körülmények között élt a dzsungelben, egymagában. Daniel Radcliffe alakítása páratlan. Ismét bebizonyította, hogy nagyon is ért a drámai szerepek megformálásához, és ennél a filmnél nagyon is kellett az erős színészi alakítás, hiszen a nézőnek át kell éreznie azt, amit ennek a szerencsétlen srácnak a dzsungelben át kellett élnie. Ugyanis még mindig a természet az úr, saját törvényei vannak, amihez alkalmazkodni kell, hogy az ember túlélje azt.

Tény, hogy a Dzsungel újat nem mutat a műfajon belül, a film második fele mégis eszméletlenül jól bemutatja az emberi kiszolgáltatottságot az őserdőben. A filmben Yossi fizikai szenvedése van kihangsúlyozva, de vannak olyan jelenetek is, amikben a múltja elevenedik meg a vásznon, ám ezek olyan semmilyennek hatnak.

Greg McLean rendező idáig inkább horror műfajában jeleskedett, ami ennél a filmnél is visszaköszön, ugyanis van egy-egy olyan jelenet, amitől még talán a legedzettebb horrornézők is ki lesznek borulva. Ja, és természetesen a cselekmény megtörtént eseményeket dolgoz fel (a stáblista alatt archív fotókat is láthatunk a történet valódi szereplőiről), ráadásul a forgatókönyv Yossi Ghinsberg könyve alapján íródott, ami még drámaibbá teszi a mozivásznon látott dolgokat. Persze ebből az is kikövetkeztethető, hogy Yossi a film végén életben marad, de higgyétek el, így is lesznek drámai pillanatok!

Összegezve, a Dzsungel remek kis film lett, igaz, a felvezetés kissé döcögősre sikeredett, de a második felvonás kárpótol mindezért. Aki egy jó túlélődrámát akar látni, annak szívből ajánlom ezt a filmet. És ami még fontos, hogy hiába független alkotásról van szó, a film hazai forgalmazója, a Pannonia Entertainment jóvoltából számos vidéki és Budapesti mozi is felvette a Dzsungelt a műsorára; ráadásul szinkronnal és felirattal is megtekinthető. Szóval minden adva van a teljes élményhez. Ne hagyjátok ki!