Kritika: Az Igazság Ligája (Justice League)

A DC nagyágyúi összefognak.

SPOILERMENTES!

A DC moziuniverzuma idén Wonder Woman önálló filmjével abszolút felemelkedett abból a gödörből, amibe a Batman Superman ellen és Suicide Squad belelökte. Jogosan merül fel a kérdés, hogy Az Igazság Ligája vajon tovább fényesíti-e a DC szerencsecsillagát vagy egy újabb lejtmenetnek néz elébe.

Az Igazság Ligája hozzám sokkal közelebb áll és állt, mint bármelyik szuperhőscsapat a világon. Ez leginkább annak köszönhető, hogy már nagyon fiatalon megismerkedtem magával a Ligával, valamint a tagjaival. Ezért ha nem is teljesen, de némi gyermeki lelkesedéssel ültem be a moziba. Hozzátéve, úgy, hogy egyáltalán nem vagyok Zack Snyder rajongó és szerintem pont, hogy miatta lett olyan a Batman Superman ellen, amilyen. És bár egy családi tragédia miatt Snydertől Joss Whedon - akit szintén nem sorolnék a kedvenceim közé - vette át a rendezői széket, hogy befejezze a forgatást és összerakja a művet; a kaotikus helyzet ellenére remek szuperhősös mozit vártam. Amit ha nem is teljesen egészben, de megkaptam. Az Igazság Ligája ugyanis nem egy rossz film, viszont olyan kiemelkedően jónak se mondható. De hogy még egyértelműbb legyen: jobb, mint a Batman Superman ellen, viszont nem jobb a Wonder Womannél. Szórakoztató, feszes, az ember figyelmét a film kétórás hossza teljesen leköti, bár ennek is van jó és rossz oldala is. Jó, mert dinamikus a történetvezetés, nincs egy üresjárat sem, ténylegesen a lényeg van a filmben. Viszont ennek köszönhetően kapkodósnak is érződik, főleg az eleje, ami nem nagyon akart koherens egésszé összeállni. De szerencsére amikor a szuperhőscsapat egyesül, sikerül a filmnek is két lábra állni és irdatlan tempót diktálni.

Az, hogy két rendező keze is van a filmben, egyáltalán nem érződik. Persze nem én akarom eldönteni azt a vitát, hogy mennyire maradt Snyder-stílusú vagy vált inkább Whedon-féle mozivá a kész anyag, csak pár lényegi, szemmel látható elemet emelnék ki: Snyder szereti a lassításokat és ezt általában túl is szokta tolni a filmjeiben, itt viszont visszább vett, vagy legalábbis kevés maradt a kész műben. A DC korábbi filmjeihez képest sokkal humorosabb lett és színesebb a képi világ, ami talán Whedonnak köszönhető. Az viszont nálam hatalmas pozitívum, hogy a poénok jól sikerültek és nem lettek kínosak! Flash dobja be a legtöbb poénbombát, és néha túl is tolja, de nem annyira, mint azt a konkurenciánál szokás...
Meg kell említeni, hogy a karakterekben van a film legnagyobb erőssége, a közöttük lévő dinamika nagyon jól működik. Ben Affleck továbbra is remek Batman, Gal Gadot még mindig vonzó amazon hercegnő, és lényegében ő testesíti meg a gondoskodó anyát, aki minden egyes tag problémáival foglalkozik és biztatja az újoncokat, hogy adjanak bele mindent, mert többre képesek. A többiek viszont statisztálnak – főleg Cyborg és Aquaman –, ám nem annyira, hogy ne érdekelné az embert mindkettőjük várható önlönálló filmje. És ha valaki azt kérdi, hogy a Ligának miért az a felállása látható a moziban, és hol van pl. a Marsbéli vadász: nos, ez azért van, mert a film a New 52-es érát vette alapul, és nem is kicsit!

De ha már ennyire bő lére eresztettem a pozitívumok kifejtését, nem szabad megfeledkezni a negatív tényezőkről sem. Talán a legnagyobb hibája a filmnek, hogy Steppenwolf már megint a jellegtelen gonoszok táborát erősíti. Ami azért elég kínos, mert bőven ki lehetett volna hozni belőle valami pluszt. A másik, hogy lényegében semmi érdemi mondanivalóval nem rendelkezik a film. Még az "együtt erősebbek vagyunk" szlogent sem próbálják megerősíteni a cselekmény során, ami szerintem elég gáz. És véleményem szerint a film elején a "Superman meghalt és mindenki szomorú" montázs is túl lett tolva.

Az előzetesek alapján leginkább a CGI színvonalára voltam kíváncsi, mert szerintem a trailerekben egyszerűen borzasztóra sikerültek az effektek. De mindenkit megnyugtatok: a mozis kópiának sokkal szebb a képi világa. És meg merem kockáztatni, hogy mire megjelenik DVD-n/Blu-rayen, ott még jobban fog festeni. Itt azt is érdemes megemlíteni, hogy aki az összes előzetest látta, az a film közben észreveheti, hogy egy-egy jelenet hiányzott a végső vágásból. Ez vagy azt jelenti, hogy azok ténylegesen a vágószoba padlóján maradtak, vagy pedig Az Igazság Ligájából is készül egy bővített kiadás...
És hogy a zenéről is legyen egy gondolat: Danny Elfman, ha nem is emlékezetes számokat komponált, de azok illettek a filmhez. És nagy piros pont jár neki, mert az 1989-es Batman-témát és John Williams Superman-témáját remekül sikerült beleillesztenie a filmzenébe.

Összegezve tehát egy laza, szórakoztató szuperhősmozi lett Az Igazság Ligája. Nem váltja meg a világot, de azért reményt ad arra, hogy a DC végre megtalálja az aranyközéputat, és képes legyen a közeljövőben minőségibb képregény-adaptációkat a vászonra vinni. Minden estre számos remek képregényes sztori áll a rendelkezésükre, szóval mindent bele!