Kritika: Marvel Kaptiány (Captain Marvel)

Végjáték előtt.

SPOILERMENTES!

Sokat gondolkodtam azon, hogy mégis hogyan közelítsem meg értékelésem során a Marvel Kapitányt. Két forgatókönyv volt előttem: az egyik, hogy Brie Larson nyilatkozatai alapján fogom értékelni a kész filmet, a másik opció pedig az volt, hogy az MCU-n belül. Kisebb vonakodás után úgy döntöttem, hogy utóbbit választom, mivel nem akartam a színésznő kétes megjegyzéseihez lesüllyedni.

Minden MCU-filmmel kapcsolatos írásom elején le szoktam szögezni, hogy sok kivetnivalót találok a stúdió filmjeiben, viszont úgy gondolom, hogy az érdemi eredményeit én is megszoktam említeni ezen műveknek. Viszont - így rátérve a Marvel Kapitányra - a stúdió mostani alkotása annyira középszerű, hogy az egyszerűen hihetetlen. Hiába ez a stúdió első női főszereplős szuperhősmozija, semmivel sem lett több vagy nagyobb, vagy éppen másabb, mint amint idáig láthattunk tőlük. Tényleg csak arra hivatott, hogy bemutassák a nagyközönség előtt Marvel Kapitány karakterét, és arra, hogy mindenki el tudja őt helyezni a filmes univerzumban. Viszont, ha esetleg valaki ennél többet remélt, azt el kell hogy szomorítsam: tényleg csak ennyiről szól a film. Bár bevallom, engem annyira nem lepett meg a stúdiónak ez a húzása, de aki esetleg ezt jobban várta, mint a Végjátékot (márpedig állítólag vannak, akik jobban várják), azok nagyot koppanhatnak...

Brie Larson, mint Marvel Kaptiány egész jó. Igaz, az előzetesekben végig kb. ugyanazzal a flegma arccal lehet látni, viszont a teljes filmben azért már jobban megmutatja a színészi vénáját - bár én azért így is megkérdőjelezem a színésznő Oscar-díját. A többiek pedig hozzák a kötelezőt.
Samuel L. Jackson figurája is rendben volt, bár azért a forgatókönyvírók egy-egy jelentben igen erősen elbántak vele, mivel annyira humorosra vették, hogy az már fizikailag fájt. Értem én, hogy ez egy fiatalabb Nick Fury, mindazonáltal így nincs meg a karakter megfelelő íve, vagyis hogy az itt látott bohókás Furyból hogy lett az egyik legkomorabb ügynök. De ha már karakterfejlődés, akkor maga a címszereplő sem megy át megfelelő fejlődésen, ami a legnagyobb hibája a filmnek! Ez főleg akkor szúrhat szemet a nézőnek, amikor a Kapitány az egyik ellenségével áll szemben, és az ellenfele közli vele, hogy amit idáig produkált, az mind szép és jó, de ne a különleges képességével küzdjön meg vele, hanem az emberi adottságaival, azaz saját erőből harcoljon ellene. Erre mit csinál a Kapitány? Hát nem a különleges képességét használja és közli az ellenfelével, hogy neki aztán senki nem parancsol? Ez lehetett volna a film egyik, ha nem a legnagyobb mondanivalója, hogy saját magadból merítve, saját erőből küzdj, vívd meg a harcodat, erre kapunk egy ekkora ziccert! Sőt ami mindezt tetézi, hogy a Kapitány a film elején egy forrófejű, makacs, kicsit beképzelt kree harcos... és hát a film végére is az marad. Szóval az egész cselekmény csak arról szól, hogy Marvel Kapitány keresi önmagát és a múltját, de annyira egydimenziósan és faék egyszerűséggel, hogy az borzasztó.

De a skrull vs. kree háborúból sem kapunk semmit, ott is csak a felszínt kapargatja a cselekmény. Sőt a forgatókönyvírók mintha a skrullok képességeivel sem tudtak volna mit kezdeni. Pedig szerintem remek lehetőség és több lett volna bennük. Hiszen bárki alakját feltudják venni, ezáltal egy csomó feszült hangulatú jelenetet lehetett volna alkotni, de ez sem sikerült. Ezáltal hatalmas fordulatokat sem tartogat a sztori. Maximum azok tudnak meglepődni a Marvel Kapitányon, akik még életükben nem láttak filmet.

Persze most lehetne mondani, hogy jó, hát a cselekmény és a karakterek nem nagy számok, viszont a látvány legalább ütős. Hát nem! Vagyis inkább felemás: van, amikor szép a CGI, ám van, amikor olyan, mintha tényleg a ’90-es években készítették volna. Noha utóbbi ritka, de egy szuperhősös mozitól, főleg az MCU-n belül nem ezt a minőséget várja az ember. De ez még valamennyire megbocsátható, hiszen a rendezőpárosnak ez az első nagy volumenű mozija, így a CGI és a VFX technológia új terep volt számukra. Az viszont kevésbé elnézhető, hogy állítólag a stúdiót azzal győzték meg, hogy a korábbi munkáik remek karakterdrámát építettek fel. Hát a Marvel Kapitány esetében ennek se híre se hamva nem volt.
És ha már ’90-es évek - hiszen a film cselekménye a földi idő szerint a ’90-es évek közepén játszódik -, ezt sem aknázták ki nagyon a készítők. Leginkább humorforrásként használtak narratívát. És bár itt is megszólal egy-két ’90-es évekbeli sláger, annyira nem lett túlzásba víve, mint A galaxis őrzői esetében.

Összegezve: tucat Marvel-film, de talán még az MCU-n belül is a gyengébb kategóriába sorolható. Noha Marvel Kapitány igen erős, és remek képességei vannak, nem gondolom, hogy egymaga fogja lezúzni Thanost... de majd kiderül.