Kritika: Watchmen (2019)

Továbbra is adott a kérdés: ki őrzi az őrzőket?

Megnéztük az HBO Watchmen című sorozatát és elmondjuk, miért kötelező látnia minden szuperhős rajongónak.

Az HBO nagy fába vágta a fejszéjét, ugyanis a Watchmen az egyik, ha nem a legnagyobb elismeréssel rendelkező képregény, aminek nincs is hivatalos folytatása, így akár rosszul is elsülhettek volna a dolgok, de szerencsére nem így lett. Bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy eleinte nem voltak fenntartásaim a sorozattal szemben, ugyanis a széria kreatívja Damon Lindelof, akinek többek közt a Lost - Eltűntek című sorozatot köszönhetjük, na meg a Prometheus forgatókönyvébe is besegített. Igen, ezek nem túl erős ajánlólevelek. Bár a Lost számomra nem volt akkora csalódás, mint a legtöbb rajongónak, azért volt egy-két döntés, amit én sem tudtam hová tenni. De hagyjuk is a múltat...
Szóval fenntartásokkal kezdtem neki a sorozatnak, és az első két-három rész annyira nem is győzőt meg. Tipikus Lindelof-recept volt megfigyelhető, azaz jó alapkoncepció, számos feldobott kérdés. Nos, igen, utóbbi nagyon veszélyes, hiszen hiába van minden héten a néző a képernyő elé szögezve, azért náluk is betelik a pohár, ha a kérdések továbbra is ott lógnak a levegőben és egyre jobban érződik, hogy távolodunk a megválaszolásuktól.

Viszont a Watchmen esetebén – meglepetésemre – pont az ellenkezője bizonyosodott be. Az első három epizód igazából csak az alapozás, utána viszont egyre jobban áll össze kompozíció. Nem is akármilyen kompozíció! Nemcsak hogy számos műfaji elem keveredik a sorozatban, de nagyon sok történetszál is. Utóbbinál a széria elején felmerülhet a nézőben a kérdés, hogy ezek a szálak hogy a francba fognak összeilleszkedni, ám a Watchmen az a sorozat, ami gordiuszi csomókat csukott szemmel bont ki és mutatja meg, hogy a szuperhős zsánerben van még kakaó és van még mit elmesélni. A sok átlagos szuperhős sorozat között a Watchmen minden téren kimagaslóan teljesített, igazi csiszolatlan gyémánt. Teszi mindezt úgy, hogy az alapképregényt teljes mértékben tiszteletben tartja és nem kavar bele az idővonalba sem. És itt meg is említeném, hogy aki a sorozat előtt azt gondolja, hogy elég lesz megnéznie a Zack Snyder-féle mozifilmet, az nagyon nagy tévedésben van. Ugyanis a sorozat nem a filmnek a folytatása, hanem a képregényé! Ez a tény az első részben ki is derül, amikor a polipesőt a társadalom teljesen hétköznapinak fogja fel. Ugyanis míg a Snyder-féle vízióban a cselekmény végén Dr. Manhattan lett beállítva a sorsfordító esemény felelőseként, addig a képregényben egy másik dimenzióból érkező, hatalmas polipszerű lény. Emiatt van a sorozatban spontán polipeső.

A sorozat egyébként nem közvetlen folytatása a képregénynek. Ezért is volt nehéz dolguk a készítőknek, ugyanis az új karakterek bemutatásán kívül be kellett mutatniuk, hogy a képregény végén lévő események milyen kihatással voltak az emberiségre és az univerzum eddigi hőseire. Amit a széria páratlan módon teljesít is. Nosztalgikus hangulatú volt látni a régi karaktereket és látni, hogy mi lett belőlük. Az új szereplők is érdekesek voltak: Angela Abar egy erős női karakter, és talán az ő élete bonyolódott meg a leginkább a cselekmény alatt, de Looking Glass is érdekes személyiség volt. Szerintem a készítők vele akarták betöltetni a Rorschach hagyta űrt. És ha már karakterek, nem lehet szó nélkül elmenni amellett sem, hogy a sorozat képes volt a semmiből felépíteni ezeket új figurákat és komplex személyiségét adni nekik. Persze a mai világban ez egy sorozattól elvárható, hiszen ott továbbra is több idő áll rendelkezésre egy szereplő bemutatására, mint egy mozifilmben, de azért vannak a sorozatok világában is elrettentő példák. Még mindig a karaktereknél maradva, mindenképpen meg kell említeni a Csuklyás Bíró személyét is, akiről ezidáig nem sokat lehetett tudni. A képregényből csak annyi derült ki, hogy ő volt az első maszkos igazságosztó, a Percrekészek tagja volt, na meg ő volt az, aki a Komédiást helyre igazította, és ezzel megmentette Sally Juspeczykt a további erőszaktól. A sorozat továbbviszi a karakterét és az egész életét megismerhetjük. Persze lehet rá azt mondani, hogy nem hat újnak az eredettörténete, nekem mégis tetszett. És a sorozat rajta keresztül nemcsak hogy kiegészítette a Watchmen múltját, hanem tovább is gondolta azt.

Kivitelezés szempontjából is remekelt a sorozat. Az HBO mostanában nagyon odateszi magát, ha látványról van szó és ez a Watchmennél sem volt másként. A CGI a legtöbb esetben remekül van adagolva, egyáltalán nem zavaró. Bár talán a Dr. Manhattan karakterére fókuszáló 8. részben van a legtöbb CGI, és ez látszik is a végeredményen, ugyanis az epizód végén már olyan effekteket láthatunk, melyeken azért lehetett volna még csiszolni.
Meg kell említeni a 6. epizódot is, amely vágás szempontjából emelkedett ki. A Csuklyás Bíró emlékeiben való mászkálás a remek vágásoknak hála pazar élményt tudott nyújtani.

A 9. rész remek lezárást nyújtott, és még nincs hivatalosan megerősítve, hogy lesz-e folytatása a sorozatnak. Noha a legtöbb kérdés megválaszolásra került, a szálak összeértek, mégis vannak olyan karakterek, amelyek történetét még lehetne folytatni. De ez még a jövő kérdése.
Bárhogy is dönt az HBO, én nyitott lennék egy ugyanilyen volumenű folytatásra. A Watchmen kötelező, minden szuperhős rajongónak, mert ez olyan sorozat, amit látni kell! (De azért előtte nem árt elolvasni a képregényt, mert a sorozat nem ad semmiféle kapaszkodót.)

És senki ne feledje: „Nothing never ends...”

A sorozat össze része elérhető az HBO GO kínálatában.