Kritika: A Fehér Lótusz (The White Lotus)

Fehérbőrűek kálváriája.

Megnéztük az HBO GO kínálatából A Fehér Lótusz című hatrészes minisorozatot, és most le is írjuk róla a véleményünket!

A sorozat nem az, aminek elsőre tűnik. Ugyan az első epizód bevezető perceiben értesülünk arról, hogy egy gyilkosság történt az igen nívós hotelban, viszont senkit se tévesszen meg a bevezető: ez a széria teljesen másról szól. Mike White író-rendező inkább a gazdag, fehér társadalomra koncentrál. A sorozat szociológiai, filozófiai, és egyéb társadalomtudományi monológokon keresztül mutatja be a fehér, gazdag réteg helyzetét. A fő kérdés pedig az, hogy ez a réteg mindig megkapja amit akar? Nos, abszurd módon, igen. Ugyan eggyel kevesebben távoznak a hotelból (és most nem a halott szereplőre gondolok), de így is az összes fehér karakter megkapja azt amit akar.

A sorozatban végigkövethetjük egy friss házaspár nászútját. Shane (Jake Lacy) gazdag családból származó fehér, harmincas férfi, aki a szülei által megkap mindent, amit csak szeretne. Így tett szert egy szegény családból származó, de mutatós feleségre, Rachelre (Alexandra Daddario). Ugyan Rachel is fehér, de teljesen más társadalmi státuszból jött, így kapcsolatuk pont akkor inog meg, amikor Shane közli újdonsült feleségével, hogy mellette nem kell dolgoznia, ám így Rachel karrierjének annyi lesz. A feleség természetesen identitásválságba kerül: megelégszik a trófea-feleség szerepével, vagy nem hagyja magát. Talán ez a történetszál a legkiábrándítóbb, főleg az afgán nők helyzetének függvényében.

A másik történetszál egy egyedülálló (gazdag, fehér) nőt mutat be, aki jelenleg gyászol, és nem találja a helyét a nagyvilágban, ugyanis nincs mellette egy társ. Ugyan az egyik wellnessben dolgozó fekete nőt sokáig hitegeti, hogy segít neki vállalkozást indítani, mert tehetséges, ám amint a látómezejébe került egy férfi, aki ideális társ lehet, megfeledkezik az ígéretes fekete nőről, és magára hagyja.

Az utolsó történetszál pedig egy gazdag családot mutat be, akik ugyan empíriokriticizmusról beszélnek a vacsoránál, sőt Olivia (Sydney Sweeney) a fekete barátnőjét is magával hozza – ezzel igazolva, hogy ő nem az a tipikus sztereotipikus gazdag fehér csaj. Viszont a fekete barátnő, Paula (Brittany O'Grady) érzi, hogy Hawaiion az őslakosok el vannak nyomva, ezért plátói szerelmét, aki természetesen őslakos és anyagi gondokkal küzd, a családja meggyőzi, hogy lopja meg a gazdag családot.

Így leírva nem tűnik valami vidámnak a történet, viszont a készítők nem akarták a (teljes) amerikai társadalmat komoran bemutatni, ezért bőven akad humorforrás. Az egyik ilyen a szereplők triviális történetei, míg a másik a helyzetkomikum. Utóbbit leginkább a hotel egyik menedzsere hozza, akit olykor felüdülés a képernyőn látni.

A sorozatra nem tudom azt mondani, hogy rossz, mert attól távol áll, viszont a mondanivalója valahogy elvész. A történet lehetett volna kiforrottabb, sokkal közvetlenebb, a karaktereket pedig mélyebben is be lehetett volna mutatni. A fehér karakterekkel megtörténik az, amit a fehér lótusz képvisel: ők is a kudarcok és veszteségek folytán iszapba kerülnek, viszont a Nap fényével újult erővel kezdenek virágozni, talpra állni. A szenvedők pedig, mint a komor valóságban, az elnyomott kisebbségek.

A Fehér Lótusz elérhető az HBO GO kínálatában.