Kritika: 007 Nincs idő meghalni (No Time to Die)
Egy korszak vége.
Annak idején a 007 Spectre – A Fantom visszatér kritikámban felvezettem egy sormintát, mely alapján egy jó és egy rossz Bond-film jellemző a Craig-érára. Nekem a 2015-ös A Fantom visszatér nem tetszett, így reménykedtem benne, hogy a Nincs idő meghalni – a sorminta alapján – a jó Bond-filmek sorát fogja erősíteni.
Nos, a Craig-éra utolsó darabját nem nevezném rossznak, inkább az unalmas és a lapos jelzők illenek rá jobban.
Ugyanazt az érzést váltotta ki belőlem, mint annak idején az előző rész. Adva van egy jó koncepció, ami teljesen felületesen van bemutatva. Az egészben az a legszomorúbb, hogy a Craig-féle Bondtól jobban és tisztességteljesebben is el lehetett volna búcsúzni. A Spectre egy nyitva hagyott lezárással végződött, melyben kedvenc brit ügynökünk szerelmével elszökik mindentől és mindenkitől, de ha Bond újra kell a világnak, akkor visszatér. Lényegében ezt a nyitva hagyott lehetőséget viszi tovább a Nincs idő meghalni, kiszámíthatóan, és unalmasan.
Az utolsó párbaj (The Last Duel) - a magyar hangok
A négyszeres Oscar-jelölt Ridley Scott rendezésében készült, megtörtént eseményeket feldolgozó Az utolsó párbaj izgalmas történet árulásról és bosszúról a 14. századi Franciaországban, ahol a nőknek az elnyomott szerepe jut. Jean de Carrouges (az Oscar-díjas Matt Damon) és Jacques Le Gris (a kétszeres Oscar-jelölt Adam Driver) két viszálykodó, nemesi születésű úr, akiknek sérelmeit csak egy halálig tartó párbaj orvosolhatja. A további szerepekben az Emmy-díjas Jodie Comer és az Oscar-díjas Ben Affleck láthatók.
