Kritika: Pirula panda (Turning Red)

Itt a panda, hol a panda.

Őrület, de két éve biztos, hogy nem láttam semmit a Pixar stúdiótól. Noha tudom, hogy a Disney+-ra ők is folyamatosan tolják az új tartalmakat, illetve tavaly a Luca, két évvel ezelőtt pedig a Lelki ismertek, valamint az Előre című egész estés filmmel jelentkeztek, de valahogy az új produkcióikkal nem késztetnek arra, hogy egyhamar megnézzem őket – bár az Előre című alkotásukat már láttam, és kifejezetten tetszett, a többi viszont bakancslistán van.
A stúdió sokáig kapta azt a kritikát, hogy nem áll elő új címekkel, és csak a régieket veszik elő, folytatás címszó alatt, viszont engem ez sosem zavar. Az viszont sokkal inkább, hogy a Luca előzetese semmifajta érzelmet nem tudott kiváltani belőlem. Ahogy a mostani filmjük, a Pirula panda sem.

A közömbösségem leginkább onnan eredeztethető, hogy ha ránézek akár a Luca, akár a Pirula panda animációjára, nem a Pixar-minőség köszön vissza, hanem sokkal inkább a Disney-é.
Persze utóbbi sem rossz, de arra pont ott van az ő animációs részlegük, a Pixarnál pedig – legalábbis az én szememben – mindig magasabban volt a léc.

A Pirula panda lényegében egy coming of age történetet, melyben a 13 éves Mei életének viszontagságainak lehetünk szemtanúi. Mei kitűnő tanuló, családcentrikus, jó kislány. Viszont az idei tanév más lesz a számára: nem csak a barátnőivel köt egyre szorosabb barátságot, de egy ősi átokkal is meg kell küzdenie, amit a családjában a nők generációkon keresztül adnák át lányaiknak. Ez pedig a vörös panda átka.

Tény, hogy az új Pixar-film nem lesz klasszikus a szó soros értelmében. A történet első fele kifejezetten kapkodó és harsány. Olyannyira, hogy szerintem a tizenéves kislányokon kívül más nem nagyon fogja értékelni a cselekmény első felét. Viszont a második fele, melyben a mondanivalón van a hangsúly, na ott újra előjött a Pixar zsenialitása. Érzelmektől fűtött jelenteket kapunk, és talán a cselekmény második felében az animációban is pozitív változás történt. A legnagyobb baj talán az, hogy míg a legtöbb Pixar-alkotás egyértelműen az összes korosztálynak szól, addig a Pirula panda nem teszi ezt egyértelművé. Leginkább a tizenéves kislányok korosztályát tudnám belőni, mint célközönség. Ami nem baj, de ettől a stúdiótól én mindig a kortalan szórakozást várom.

Kortalan szórakozás a humorban, valamint a film szimbólumtárában lelhető fel. A keleti kultúra közelebb hozása egyre nagyobb népszerűségnek örvend, főleg az animációs produkciók terén. Elég csak a Netflixre felkerülő animációs filmeket meglesni.

A Pirula panda erőssége a mondanivalóban van. A történet második felében érződik a film igazi szellemessége. A felnőtté válást kedves, aranyos módon mutatja be. Humora sokszínű, viszont nehezen találja meg a hangját a cselekményt.
Azokban az országokban, ahol már jelen van a szolgáltató, csak a Disney+-on debütált a film, ami szerintem nem olyan nagy baj, mert egy könnyed, délutáni animációs filmnél nem lett több.