Kritika: Mission: Impossible - Leszámolás - Első rész (Mission: Impossible - Dead Reckoning Part One)

Lehetetlen küldetések halmaza.

A Mission: Impossible - Leszámolás - Első részt két aspektusból fogom kivesézni jelen írásom során, ugyanis így tudom a legjobban átadni azt az élménybombát, amit nyújtani tudott.

Kezdjük azzal, hogy a premier előtt jóval (de tényleg jóval) előre be volt harangozva, hogy a Leszámolás - Első rész lapot húz 19-re akciók tekintetében. Noha sosem az a szándékom, hogy savanyú szájízt hagyó véleményformáló, netán megmondó ember képében tetszelegjek, mindazonáltal az akciójeleneteket is ketté kell vennem. Így már négy dimenzióban gondolkozunk!(?) Remélem lehet követni… A lényeg, hogy az akciók többsége (értsd: 90%-a) valóban dinamikus, jól megkoreografált és látványos. E szempont miatt tényleg IMAX vásznon érdemes megnézni, mivel minél nagyobb vásznon nézi meg az ember, annál inkább részesévé válik a jeleneteknek.
Az akcióorgiák közül kettőt emelnék ki igazán: az egyik az olaszországi autósüldözés, illetve a film elején lévő sivatagi rajtaütés. Nem gondoltam volna, hogy ilyet egyszer lefogok írni, de ez a két akciójelenet attól zseniális, mert egyik alatt sincs zene! Igen, ez így leírva furcsának tűnhet, viszont eszméletlen hangulatot ad a jelenetsoroknak. A sivatagi rajtaütés konkrétan egy szélviharba repíti be a nézőt, és abszolút zseniális döntés volt, hogy ne legyen a jelenet alatt zene, ugyanis jobban átjön az élmény, hogy nem csak a zsoldosok, hanem az éghajlati viszonyok miatt is aggódni kell. El tudom képzelni, ahogy a készítők szimpla elképzelése az volt, hogy a letisztultság és az egyszerűség jegyében forgassák le a legtöbb akciójelenet, ami miatt az M:I 7 már most az év legjobb akciófilmje lett. Az olaszországi autósüldözés is olyan flow-élményt nyújt, amit én már rég éreztem akciófilm nézése közben. A jelenetek letisztultsága, a zene hiánya miatt az autósüldözés során olyan, mintha a néző is ott lenne az átalakított Fiat 500-asban a főszereplők között.

Természetesen azt is meg kell jegyezni, hogy Tom Cruise most is bevállalta a legtöbb (örült!) mutatványt, így sok esetben ténylegesen őt lehet látni. Innen is jár a hatalmas pacsi Cruise-nak, ugyanis így lehetővé vált, hogy a készítők ne a gyors vágásokra támaszkodjanak, valamint éles, közeli jeleneteket is láthasson a néző az akció közepette. Mindazonáltal nem szeretnék elmenni a maradék 10% mellett sem, ugyanis volt pár olyan jelenet, amit mintha nem is ugyanaz a stáb készített volna. A velencei sikátorban történő összetűzés olyan trehányul lett megvágva, hogy fel sem tudtam fogni, hogy ez most komoly-e. Valamint az operatőr is szabadságon lehetett, ugyanis az a jelenet szinte végig életlen volt... 
Mint a legtöbb akciófilmben, azért itt is túlzásokba tudtak esni az alkotók, és fizikai törvényeket megszégyenítő mutatványokat is láthatunk, de ez csak pár apróság, és eltörpül azon tény tudatában, hogy a Leszámolás - Első rész kiemelkedő az akciókat illetően.

Azonban a Mission:Impossible aktuális felvonása történet szempontjából nem lett előrelépés, sőt inkább visszalépésnek tűnik. A főellenség tulajdonképpen egy megfoghatatlan entitás, azaz egy MI (mesterséges intelligencia), amit mindenki meg akar kaparintani. Ugyan van az MI-nek egy materiális kivetülése, egy társa, Gabriel (Esai Morales) személyében. Neki és Ethannek (Tom Cruise) közös múltjuk is van, de ettől függetlenül a két karakter közötti nézőpont eltérés nem lett mélyen kidolgozva, sőt Gabriel tipikusan egydimenziós gonosz, aki csak hatalomra vágyik. Az M:I 7 kifejezetten nem áll jól, amikor történetet szeretne mesélni, vagy épp az MI okozta problémákat akarja kivesézni. Tény, hogy ott vannak az ötletmorzsák a forgatókönyv sorai között, de az összképet tekintve nem lettek igazán kifejtve a történet mélyebb, vagy tanulsággal bíró elemei. Valamint én csalódásnak éltem meg, hogy bár a széria a cselekmény adta csavarokat meg tudta újra csavarni, de a széria szintjéhez mért csavaros fordulatokról ezúttal nem beszélhetünk, mivel kifejezetten kiszámítható lett a történet. Természetesen ami eddig működött a franchise-ban, az itt is működik. Cruise továbbra is maratoni távokat fut, Benji (Simon Pegg) és Luther (Ving Rhames) etikus hackerként mindent feltörnek és azonnali megoldást nyújtanak, és még sorolhatnám. Viszont a Leszámolás - Első rész után még nem tudok nyilatkozni arról, hogy megérte-e két részre bontatni a történetet. Jelenleg kicsit pesszimista vagyok, de bízom benne, hogy nem lőtték el az összes patront, és a Leszámolás - Második rész is kellemes meglepetéseket fog okozni. 

Új karakterek tekintetében kiemelném a Pom Klementieff által alakított csendes gyilkost, Parist, aki kifejezetten üde színfolt volt az antagonisták között. Sőt, külön öröm volt Pom Klementieff színésznőt egy komolyabb szerepben látni. A másik karakter Grace (Hayley Atwell), akire nagyon kíváncsi leszek, hogy a folytatás mit kezd vele. Van egy olyan érzésem, hogy Grace valamilyen  úton-módon egy Ethan Hunt-pótlék lesz, csak ehhez Ethan karakterének meg kellene halnia, illetve Grace-nek fel kellene nőnie a hős szerepéhez. Grace számomra végig egy olyan figura volt a film során, aki több potenciál bír, mint Hunt új múzsája. De ez természetesen még a jövő kérdése, addig is mindenkit arra bíztatok, hogy ha M:I rajongó, akkor minél előbb nézze meg az új részt, illetve, ha ki van éhezve egy jó akciófilmre, akkor is irány a mozi, ugyanis a Leszámolás - Első rész, mint ahogy korábban is írtam az év akciófilmje!