Kritika: Éjszakai merülés (Night Swim)

Mélyvíz.

Az Atomic Monster és a Blumhouse leszállította az idei év első horrorját. Senkit se tévesszen meg, hogy a hazai promóciós anyagokon 16-os korhatár van feltüntetve, ugyanis az Éjszakai merülésnek kifejezetten sok ijesztő jelenete van. A mélyvíz viszont akkor jön, amikor rájön a néző, hogy hiába kap pár hatásos jelenetet, ha a film több szempontból is csak egy közepes alkotás szintjén mozog.

A Bryce McGuire-Rod Blackhurts írópáros 2014-es rövidfilmjét ugyan nem láttam, ám az IMDb adatlapja alapján nem is maradtam le túl sok mindenről, ugyanis a rövidfilm ezen sorok írásának pillanatában csupán 0,8 ponttal előzi meg írásom tárgyát. De a lényeg az, hogy a Blumhouse és az Atomic Monster látott annyi fantáziát az alkotópáros rövidfilmjében, hogy megengedjék nekik, hogy egy egész estés mozivá duzzasszák az ötletüket.
Az alapkoncepció egyébként nem rossz: Ray Waller (Wyatt Russell) profi baseballos volt, viszont betegsége miatt visszavonulásra kényszerült. A férfi és családja elhatározza, hogy új életet kezdenek egy csöndes, nyugodt kertvárosi környéken. Meg is akad a szemük egy házon, amelynek kertjében egy medence található. Le is csapnak rá, hiszen a medencében a gyerekek tudnak lubickolni, bulizni, Raynek pedig fizikoterápiás szempontból is hasznos lehet. A dolgok egészen jól haladnak, míg a család rá nem jön, hogy ez a medence más, mint a többi. És itt természetesen nem arra gondolok, hogy az ő medencéjük jobban algásodik, mint a környéken lévő más családoké, hanem arra, hogy Ray családját abuzálni kezdi.

Persze ez így leírva lehet, hogy hülyeségnek tűnik, hogy egy medencétől kell félni, de a készítők a legtöbb esetben tényleg hatásossá tudták tenni az ijesztő jeleneteket, főleg a vízben játszódókat. A film viszont minden más szempontból közepes minőséget szállít. Számomra egyik karakter sem lett túlzottan szerethető, sőt valamennyire az Éjszakai merülés is ráúszik arra a már megszokott trendre, hogy a gyerekszereplőket teszi meg főszereplőnek, csakhogy sem a nővért alakító Amélie Hoeferle, sem pedig az öccsét alakító Gavin Warren nem nyújt olyan szintű alakítást, amit a műfajon belül más gyerekszínészektől már láttam.

A film korrektül a néző elé tárja a történetének mondanivalóját, viszont nem hatásosan teszi azt. A finálé konkrétan össze lett csapva, a drámai hatást pedig egyáltalán nem érte el nálam, ami mondjuk annak is betudható, hogy egyik karakterhez sem tudtam igazán kötődni. A film hátrányára válnak még a sok esetben elcsépelt, már-már kínos párbeszédek, amiből a végén kezd csak igazán sok lenni. A nagy csavar, hogy a medence miért olyan, amilyen… hát, nem túl eredeti, de ez egy jobb forgatókönyvvel menthető lett volna.

A műfaj szerelmeseinek ettől függetlenül ajánlom, mert korántsem egy rettenetes filmről van szó, csak hát az Éjszakai merülés a középszerűség vízén lubickoló mű lett végül, aminek van pár jó jelenete, de ennél sajnos nem tud többet.