Kritika: Bob Marley - One Love

A szeretet nyelve.

A Bob Marley: One Love egy aranyos, naiv, szerethető alkotás. Nem a legjobb életrajzi film, mert Bob Marley (Kingsley Ben-Adir) életét nem igazán mutatja be, csupán abból egy kis szeletet kíván elmesélni a nézőnek, de azt korrekt módon teszi. A zenész gyermekkora, vagy Rita Marleyval (Lashana Lynch) való korai kapcsolata nincs igazán bemutatva; a zenész fiatalkori éveit egy gyors, pársoros kiírással lerendezik. Noha kapunk pár flashbacket a történet során, de nem ez a film lesz az, ami mindenki számára átfogóan megismerhetővé teszi Bob Marley személyiségét.

Az in medias res kezdés alkalmazása jelen esetben szerintem nem volt indokolt, mert Bob Marley élete és zenéje túl komplex ahhoz, hogy egy-egy dologra csupán említés szintjén térjenek ki. Ahogy a pár soros kiírás legördül, úgy a '70-es évek Jamaicájába kalauzol el minket a film, és akkor is már a polgárháború sújtotta körülmények közé. A cselekmény hamar lezongorázza a Marley ellen elkövetett fegyveres gyilkossági kísérletet, így a meleg, de háborús szubtrópusi miliőt hátrahagyva az Egyesült Királyság fővárosában, Londonban folytatódik a történet, ahol Marley próbál valami újat, valami mást alkotni. Ahogy megszületik az Exodus című lemez, úgy jön a turné, és sok-sok morfondírozás után a visszatérés Jamaicába. Ez a szép, keretes történetmesélés sok esetben hatásos, és valamelyest a One Love esetében is működik, viszont túlságosan naiv eszközökkel és bárgyú módon. Én kifejezetten nem szeretném, hogy ez az írás túlzottan negatív hangvételű legyen, mert a One Love a rossz film kategóriájától nagyon távol áll, viszont azt is meg kell érteni, hogy ott volt benne a lehetőség arra, hogy jobb, és több legyen, mint egy klisés életrajzi film.

Bob Marley személye kicsit egyoldalúan lett bemutatva. Bármennyire is szerethető figura volt, azért a magánéletében voltak sötét foltok. 11 gyermeket neveltek feleségével, de abból nem mindegyik volt közös. Erre ugyan a film tesz is utalást, de nagyon „halkan”. Mindenesetre árnyalt, mély karakterábrázolást nem kell várni a filmtől, viszont a színészi alakítások nagyszerűek voltak. Kingsley Ben-Adir mozgása, akcentusa (ezért is ajánlom jobban a feliratos változatot) remek volt, tényleg hihető volt az alakítása. De ugyanez igaz az összes többi színészre is, érződik, hogy senki sem vette félvállról a dolgot. Zenei fronton is erős a film: Marley legjobb számait mozis hangrendszeren keresztül hallgatni egyszerűen örömteli élményt nyújtott.

A One Love Bob Marley lazaságának, életfilozófiájának, zenei örökségének állít emléket. Több olyan személy kellene, mint amilyen ő volt. Nem tartotta magát sztárnak, nem vonzották az anyagi javak, a birtoklási hajlam. Ő egyszerűen csak a zenén keresztül akarta a rasztafárit, a szeretet, az egyenjogúságot hirdetni. Megszólította az embereket, és nem csak a jamaicaiakat hanem a világ összes népét. A One Love ha nem is egy maradandó alkotás, de Bob Marley üzenetét hordozza, ami a jelen társadalmi és globális viszonyok között is fontos, hogy mindenkihez eljusson.