Kritika: A tökéletes gyilkos

Tökéletes gyilkoshoz tökéletes film dukál?

Elég rég láttam már krimit, így kapva kaptam a lehetőségen, hogy megtekintsem Pacskovszky József legújabb filmjét: A tökéletes gyilkost. Reményteljesen ültem be a moziterembe, hisz az utóbbi időkben egyre jobbak a magyar filmek, és mivel az említett műfajban már régóta nem tettünk le semmi maradandót, így Pacskovszky József kezében volt a lehetőség, hogy hetedik játékfilmjével megmutassa, hogy krimiben is tudunk jót alkotni. A rendező úr korábbi munkái drámák voltak, ám ez nem adott okot arra, hogy kétségeim legyenek a filmmel kapcsolatban, hisz ez a két zsáner a legtöbb esetben fedik egymást. Ráadásul maga a rendező is sokszor hangoztatta korábbi interjúiban, hogy filmje műfajilag igenis a lélektani drámát és a bűnügyi filmet ötvözi, sőt azt is elárulta, hogy a skandináv bűnügyi filmek és Hitchcock volt rá a legnagyobb hatással. Na de milyen is lett a végeredmény?