Kritika: Nagykarácsony
Ünnep-szerelem.
A Netflixre pár napja újabb magyar filmek kerültek fel, és bár először a Dobó Kata és Gulyás Buda rendezésében készült El a kezekkel a Papámtól! című alkotást választottam, hamar rájöttem, hogy az nem nekem való darab. A CGI nagyon gyenge, és a főszereplő kislány, Dorka (Marczinkai Bori) tenyérbemászó, művies alakítást nyújt. Így fél óra elteltével ki is kapcsoltam, és kattintottam is egy másik magyar alkotásra, a Nagykarácsonyra. Ha már közeledik a karácsony, gondoltam, alapozásnak megteszi.
Kritika: A tökéletes gyilkos
Tökéletes gyilkoshoz tökéletes film dukál?
Elég rég láttam már krimit, így kapva kaptam a lehetőségen, hogy megtekintsem Pacskovszky József legújabb filmjét: A tökéletes gyilkost. Reményteljesen ültem be a moziterembe, hisz az utóbbi időkben egyre jobbak a magyar filmek, és mivel az említett műfajban már régóta nem tettünk le semmi maradandót, így Pacskovszky József kezében volt a lehetőség, hogy hetedik játékfilmjével megmutassa, hogy krimiben is tudunk jót alkotni. A rendező úr korábbi munkái drámák voltak, ám ez nem adott okot arra, hogy kétségeim legyenek a filmmel kapcsolatban, hisz ez a két zsáner a legtöbb esetben fedik egymást. Ráadásul maga a rendező is sokszor hangoztatta korábbi interjúiban, hogy filmje műfajilag igenis a lélektani drámát és a bűnügyi filmet ötvözi, sőt azt is elárulta, hogy a skandináv bűnügyi filmek és Hitchcock volt rá a legnagyobb hatással. Na de milyen is lett a végeredmény?
