Axwell - az óriás

„Mindig megkérdem magamtól: én játszanám ezt? Feltenném csúcsidőben is? Ez a legütősebb cucc, amit valaha hallottam? Ez a legelőremutatóbb anyag, ami létezik? Állandóan megkérdőjelezem a tracket és egyben magamat is. Van egy bevált mondásom: a libabőr nem hazudik. Ha ugyanis libabőrös leszel zeneszerzés közben, akkor jó úton haladsz.”

Hazudós spíler

Nem kell mindent elhinni, amit a moziban látunk. Erre figyelmeztet Guy Ritchie, a Spíler (RocknRolla, hazai bemutató: 2009. január 1.) rendezője. A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső meg a Blöff után ismét a londoni alvilágba vezeti nézőit, és a számtalan különleges figurát nézve úgy tűnhet, Madonna egykori férje kiválóan ismeri az angol gengsztereket. Pedig fogalma sincs, milyenek.

- Ne higgyék el, hogy ilyenek az angol bűnözők! - kérte újságírók útján nézőit a rendező. - Pontosabban, fogalmam sincs, hogy milyenek. Ami a vásznon van, azt mind én találtam ki; ezek a kedves gengszterek, verőlegények és hamiskártyások azért ilyenek, mert nekem így tetszenek, meg remélem, így fogják mulattatni a nézőket. Van néhány sztori a forgatókönyvben, amit kocsmákban üldögélve hallottam, de azt hiszem, azoknak sincs túl sok köze a valósághoz. A Spíler nem a valóság. Sajnos.