Könyvkritika: Suzanne Collins - Az éhezők viadala

Úgy döntöttem, hogy nekiállok, és végre kiolvasom Az éhezők viadala-trilógiát. Ezt elég sokáig halogattam, pontosabban az első rész megnézése óta tervezem elolvasni, de mindig csak halogattam. Leginkább azért akartam elolvasni a trilógiát, hogy jobban megismerjem ezt a poszt-apokaliptikus világot, amiben Az éhezők viadala játszódik. Jobban meg akartam ismerni Panem országát, a Kapitóliumot és a tizenkét körzetet.

Ám kicsit féltem tőle, hogy Katniss karakterét olvasás közben is Jennifer Lawrence-ként fogom elképzelni, de nem így történt. Az írónő annyira részletesen leírja Katniss külső megjelenését, alakját, fizimiskáját, hogy ha még Lawrence kisasszonyt is akartam volna odaképzelni, az írónő mindent megtett érte, hogy ezt megakadályozza.

Ami nagyon meglepett, már az első oldalon, hogy az egész cselekmény egyes szám első személyben íródott, ami nekem kifejezetten tetszett, mert sokkal jobban beleláttam Katniss fejébe, hogy hogyan viszonyul egyes személyekhez, illetve egyes helyzetekhez. Számomra Katniss Everdeen érdekes karakter. Együtt tudtam érezni vele, és megszerettem. Így az első könyv elolvasása után szerintem a női ismerőseim között - persze azok között, akik nem olvasták a könyvet - el fogom terjeszteni ezt a könyvet, mert szerintem egy ilyen karakterű lány, mint Katniss, sokkal jobban felér 1001 Bellával az Alkonyatból vagy 1 000 000 Anastasia Steele-lel a Szürke ötven árnyalatából.

A könyv olvasása közben a tizenkettes körzet mindennapi élete számomra nagyon átjött. Mivel én bányászvárosban élek, és még hozzátartozóm is dolgozott bányában, sokkal jobban átjött a tizenkettes körzet helyzete, illetve együtt tudtam érezni Katniss-szel, hogy az apját egy bányarobbantás miatt vesztette el.

Bár lényegesen több információt kaptam Panem országáról, azért még elbírtam volna több háttér-információt is. Mondok egy példát: mi történt a 13. körzettel? Oké, hogy az írónő leír két mondatot róla, na de azért én többet vártam. Remélem, valamelyik kötetben részletesen leírja majd.

Nagyon pörögnek az események a könyvben is, szinte végig fenn tudta tartani az érdeklődésemet. Két nap alatt sikeresen ki is olvastam. De hogy előbb miért írtam, hogy SZINTE végig fent tudta tartani az érdeklődésemet? Hát, volt egy-egy fejezet a könyvben, ami szerintem túl volt nyújtva, illetve sok izgalmasnak szánt oldal is túl volt nyújtva, és az írónő túlságosan belemerült a részletekbe. Pedig mikor a kezembe kaptam a könyvet, azt hittem, hogy a viadal lesz a legizgalmasabb része a könyvnek. Az egész viadal egy hullámvasút volt. Persze ez annyira nem baj, meg nem lehet mindig akciózni, ezt is megértem. De néhol túl sok volt a dráma, meg a romantika. Na, és az utóbbiról is írnék pár sort. Az írónő az első könyv vége felé a Katniss és Peeta közti románcot már annyira túlzásba viszi, hogy az már az Alkonyat szintét súrolja. Rendben, megértem, hogy ez a könyvtrilógia inkább lányoknak szól, meg elismerem, valamennyire azért engem is felcsigázott ez a szerelmi háromszög, hogy Katniss nem tudja, mit érez Peeta iránt, meg otthon is várja egy jóképű srác, Gale. Meg most Peeta mennyit játszik meg a szerelemből, vajon komolyan gondolja, Katniss mennyit játszik meg a románcból stb. Ezek igen izgalmas kérdések, de néhol nekem már sok volt.  

Összegezve, Az éhezők viadala első része egy jó könyv, ami szerintem megér egy próbálkozást, még fiúknak is. Nem annyira durva, mint a Battle Royale, és van benne egy kis romantika is. Na, de mindenki életében van!
Nektek mi a véleményetek a könyvről?

Rajongj értünk Facebookon vagy Twitteren!