Kritika: A hobbit - Az öt sereg csatája

Véget ért A hobbit-trilógia és ezzel végleg elbúcsúztunk Középföldétől. De nincs, ok a pánikra, ugyanis jövőre jön a harmadik rész bővített kiadása, és persze számtalanszor újranézhetjük a trilógiát, a Gyűrűk Urával együtt. Igen hosszú lesz a két trilógiát zsinórban végignézni, de akinek van elég ideje rá, annak biztos összejön. Na, de kicsit beszélek Az öt sereg csatájáról is, ami szépen idomul a trilógia előző két részéhez.

SPOILERES LEHET!

A történet közvetlenül ott folytatódik ahol az előző rész abbamaradt. Smaug lerohanja Tóvárost, miközben a törpök visszafoglalják a hazájukat. Smaug elég hamar kinyiffan, amin én nem csodálkoztam, ugyan is a könyvben is elég hamar végez vele Bard. Csak szerintem Smaug halála simán mehetett volna a második részbe, a Smaug pusztaságába, de mindegy, legalább Tóváros lángokba borulása megadta a kellő löketett, és egyből belemerültem a történésekbe. De a sárkány halála után olyan kaotikus lesz a történet, hogy csak néztem. Gandalf kimentését olyan hamar lerendezi Jackson, hogy még most se tudom felfogni miért kellett ilyen rövidre csinálni. A film eleje teljes kapkodás, és azzal telik el az első egy óra, hogy minden egyes karaktert egy helyre tologassanak. De miután a karakterek összeszedése megtörtént, utána szépen fel van vezetve a csata és maga a csata is rendben zajlott le. Ami nekem a legjobban fájt ebben a részben, az a töménytelen CGI használat. Oké, az előző két részben is volt erre példa, de egy-egy csatajelenetet pont a CGI miatt nem lehet élvezni. A tünde seregen látszik, hogy a fele, sőt az egész CGI, meg ugye az orkokon is. És ettől Az öt sereg csatája nemhogy a Minas Tirith-i csatához, de még a  Helm szurdoki csatához se ér fel. Így a csatára csak azt tudom mondani, hogy jó volt. Igazából a harmadik rész erőssége Tölgypajzsos Thorin összes olyan jelenete, amiben Erebor kincsétől megrészegülve, dörgő sárkányhangon lecseszi társait, illetve a Dol Guldur-i jelenet is nagyon jó volt.

De ami a legeslegjobban tetszett, az a film vége, ahogy Bilbó hazamegy, meg úgy az egész, ahogyan össze lett kötve a Gyűrű Szövetégével. Howard Shore zenéje még most is nagyon jó, de új zenei témák már nem csendülnek fel a harmadik részben, ám ettől függetlenül az előző két rész számait most is jó volt hallgatni. Amúgy aki azt várja, hogy ez a rész valami komor hangvételű, horror vagy esetleg thriller lesz, azt el kell hogy szomorítsam, mert ebben a részben is elég sok poénos jelenet van, ami bár a hangulatot nem öli meg, de azért elgondolkodtató volt néhol számomra, hogy most ez tényleg kellet-e. Főleg Alfrid karaktere az, aki még a film elején vicces volt, de utána már kezdett idegesíteni, nagyon! Ebben a részben Legolas megint szintet lépett (level up), olyan akciójelenetei vannak, hogy az már az én szememet is szúrta, pedig az előző részekben nem zavart, de ebben már olyan figurákat leművelt, hogy az csak na.

Hát, zárásként csak annyit mondanék, hogy A hobbit harmadik része se volt egy rossz film, de nekem kifejezetten a Smaug pusztasága jött be a legjobban. A hobbit-filmek közül, úgy érzem, a második rész fogta meg a legjobban a könyv hangulatát. Míg a harmadik rész két könyvfejezetet dolgoz fel, és ettől olyan egy helyben való toporgásnak éreztem ezt a részt, és a film vége felé, már az orkhentelés is unalmas volt. Mindenesetre köszönöm, Peter Jackson, hogy A hobbitot is feldolgoztad. Nem végeztél rossz munkát, de több Tolkien-műhöz már nem kell hozzányúlni!

A film hazai nézettsége a nyitóhétvégén: kattints ide az adatokért!

Rajongj értünk Facebookon, Instagramon vagy Twitteren!