Kritika: Kszi, Simon (Love, Simon)

Az légy, aki vagy.

A képlet egyszerű: a romantikus vígjáték legjobb elemeit adjuk hozzá a coming of age műfajhoz, és végül megkapjuk a Kszi, Simon című alkotást.

A cselekmény középpontjában Simon Spier (Nick Robinson), 17 éves átlagos középsulis srác áll. Teljesen hétköznapi srác, egy nagy titokkal: meleg. Már jó ideje tudatosult benne, de még nem merte felvállalni se a családja, se a barátai előtt. Simon továbbra se érzi, hogy elég erős lenne, hogy meghozza a nagy elhatározást. Ám egy napon online megismer valakit, aki szintén ugyanazt a titkot cipeli.

A Kszi, Simon fantasztikus lett. A legnagyobb erőssége, hogy komoly gondolatokat tud úgy átadni a nézőnek, hogy közben képes megnevettetni is. Érzelmi hullámvasút a film: vannak nagyon erős pillanatai, amikor közel áll ahhoz az ember, hogy eltörjön a mécses, és van, mikor a remek humor miatt nevet fel egyet. Nem is tudom, hogy melyik volt utoljára az a film, ami ezt a két végpontot remekül tudta együtt kezelni. S bár az elmúlt években kaptunk két homoszexualitással kapcsolatos filmet (Holdfény, Szólíts a neveden), még így is kiemelkedően jó alkotásnak kell minősítenem a Kszi, Simont, ugyanis mainstream módon tudja közvetíteni a mondanivalóit, sőt ezen is tud csavarni egyet! Így remélem, minél több emberhez fog eljutni a film, hiszen nem túl művészi stílusban akarja átadni az üzenetét, mint a Holdfény, vagy mint a Szólíts a neveden, ami már valamennyire próbált lazább lenni, de szerintem nem jött össze neki.
Nem mellesleg a Kszi, Simon a nézőt a cselekmény végéig tudatlanságban tartja, hogy mégis ki lehet az az idegen, akivel a címszereplő folyamatosan levelezget.

Kiválóan mutatják be Simon öntudatra ébredését és azt a folyamatot, ahogy kezdi magát elfogadni és képes leküzdeni a vélt, illetve a valós akadályokat ahhoz, hogy környezetében is tudatosítsa, ki is ő valójában. Sőt tetszett a film azon gondolatmenete, ahogy bemutatja, milyen lenne a világ, ha a heteroszexuálisoknak is coming outolni kellene. És igen, a film tele van ilyen abszurdnak gondolt elképzelésekkel, viszont ha jobban fókuszáljuk a képregényfilmekkel és sablonos akciófilmekkel etetett agyunkat a történetre, akkor sokkal jobban tudjuk élvezni a filmet, és láthatjuk, hogy azok az abszurd jelenetek, amik a vásznon elénk tárulnak, jelentős társadalomkritikai észrevételekkel vannak átitatva. 

A színészgárda is pazar. A főszereplőt alakító Nick Robinson elviszi a hátán a filmet. Ez kell is, hiszen a karakterének gondolatait sok jelenetben halljuk, de ahhoz megfelelő színészi eszköztárral is rendelkeznie kell, hogy míg megy a monológja, addig az arcán hiteles érzelem tükröződjön. És bár tényleg mindenki remekel a filmben, azért biztosan lesz olyan, aki fennakad egy-egy idegesítő szereplőn, mint pl. az iskola lúzerét alakító Logan Milleren. De én azt mondom, hogy ez ne tántorítson el senkit a filmtől. Sőt Logan Miller karaktere is fontos a cselekmény egészében, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy a szükséges rossz, és abból is az elviselhető fajta.

Amit még ki akartam emelni, az a zene, amit szintén nagyon eltaláltak. Itthon is szoktam hallgatni, amióta láttam a filmet.

Összegezve: a Kszi, Simon romantikus vígjáték, coming of age műfajba csomagolva. Felemelő alkotás mély mondanivalóval és humorral, és ezeket képes egységesen kezelni. Coming out előtt vagy után állóknak mindképp ajánlom. Ja, és ne aggódjon senki, a film végére értelmet nyer a magyar cím is.

A Kszi, Simon 2018. június 21-től látható a hazai mozikban.