Kritika: Dragon Ball Z: Battle of Gods

Kamehameha!

A legtöbb anime mozi azért nem került közel hozzám, mert mindegyik hatásvadász, klisés, és egy bizonyos szinten kiszámítható. Ez igaz az idáig megjelent Dragon Ball mozikra is. Persze ez a kijelentésem nem egyenlő azzal, hogy rosszak lettek volna, csak egyik se közelítette meg a sorozat hangulatát. A mostani film, a Battle of Gods mellet elmentem volna, mondván, hogy úgyse lesz olyan jó, mint a sorozat. Ám nem így lett, mert a mostani mozifilm történetét az a Toriyama Akira írta, aki magát a Dragon Ball-t kitalálta. És természetesen szégyellném magamat nagy Dragon Ball rajongóként, ha nem tekinteném meg. Így a héten a film megnézésére sort is kerítettem.

A történetről csak annyit tudtam, amennyit az előzetesekben láttam, tehát igazából semmit! Ám most így, hogy láttam a kész művet, elmondhatom, hogy kár lett volna kihagyni, de ha nem tekintetem volna meg, az se lett volna akkora baj. Na, de miért írom ezt? Az nem is kérdés, hogy a film nézése közben kellemes és nosztalgikus érzések támadtak bennem. Meg egy új Saiya-jinde szintnek szemtanúja voltam. És igazából a legnagyobb érdeme a filmnek ezzel ki is van lőve. Ami nagyon elszomorított, hogy teljesen eseménytelen az egész film, egyszerűen nem történik benne semmi. Azért Toriyama úrtól komplexebb filmet vártam.
De ami nagyon szíven szúrt, az az, hogy teljesen fantáziátlan az egész. Pedig a történet szempontjából sokkal többet kilehetett volna hozni, de nem sikerült. A filmet leginkább az menthette volna meg, ha telepakolják harci jelenettel. De ez nem így lett. A film végén persze kapunk egy nagy összecsapást, de engem nem elégített ki. 

Írásommal senkit nem akarok elijeszteni a filmtől. Aki nagy Dragon Ball rajongó, annak kötelező! Aki meg csak nosztalgiázni akar, annak is jó, mert a film nosztalgia faktora kileng. Mindenesetre jobbat vártam, de talán legközelebb jobban sikerül.