Kritika: Outlast

Nézz a kamerába.

Az Outlast egy nemrég megjelent túlélő horror játék. A játékban egy riportert, Miles Upshurt irányítjuk, aki a Mount Massive nevű elmegyógyintézetben tesz látogatást egyedül, fegyver nélkül, hogy élete legnagyobb hírét írja meg, illetve vegye fel a kamerájával.

A játék FPS, ami azt jelenti, hogy a körülöttünk zajló eseményeket belső nézetből fogjuk látni. És van mit látni!

A játék nem sokat tököl, egyből a mély vízbe dob. Ahogy beléptem az elmegyógyintézetbe, egyből vissza akartam fordulni, de sajnos ekkora szabadságot nem kínál fel a játék, így hát kénytelen voltam előre menni.

Mivel a játék főhőse újságíró, így az elmegyógyintézet lakosaival nem állunk le, harcolni hanem a túlélés egy másik módját fogjuk alkalmazni: a futást, illetve az elbújást. Azért meg kell hagyni, jó kondiban van főhősünk, ablakon ugrunk ki, mászunk, futunk ugye, és egyiktől se fárad ki.

Aki nem játszott volna még a játékkal, az ne számítson arra, hogy irányított karakterünket bárki segíteni fogja, mert az intézmény orvosait, ápolóit, biztonsági őreit csak holtan fogjuk látni.

Egy kicsit kitérek a kamerára. A kamera lesz az egyetlen tárgy, ami nálunk lesz, így azzal vehetjük fel az elmegyógyintézetben történő eseményeket. De más fontos szerepet is betölt, mégpedig, ha sötét folyosóra vagy helységbe érünk, beállíthatjuk negatív felvételre így látni fogunk a sötétben. Ja, és persze zoomolni is lehet vele. Ami viszont a legfontosabb, lemerülhet, így egy-egy nyugodt pillanatban érdemes körülnézni, hátha van a közelben elem, ami jó a kamerába.

Ami viszont a legfontosabb az intézményi bolyongásban: mindig csukd be az ajtót!

Nagy általánosságban ennyit akartam írni a játékról, most pedig leírom, hogy szerintem az Outlast miért egy jó játék, és miért érdemes játszani vele!

Félelmetes - jó, ez közhelyes egy kicsit-, de tényleg az. Volt a játéknak egy-egy, sőt, több olyan pillanata, amikor azt hittem, hogy most felállok a gép elől, és abbahagyom egy életre. Persze ehhez hozzájárul a tökéletes atmoszféra. A gyönyörű grafikának köszönhetően az intézet lakóitól szépen kirázott a hideg. Ehhez még hozzájárulnak a tökéletes hanghatások is. Még most is beleborzongok! A horror klisékkel nagyon jól bánik a játék.

Persze így is lesz olyan, vagyis vannak is, akik szerint Amnesia koppintás. És? Az a lényeg, hogy jó! Mások azért fröcsögnek, mert rövid, meg kevés a bejárható terület és így tovább.

Mindenesetre engem egyik se zavart, sőt nem is tudtam velük foglalkozni, mert mindig valamelyik elmebeteg a nyomomban volt!

Játssz te is vele, persze csak akkor, ha elmúltál 18.