Kritika: Doctor Strange

...avagy rájöttem, hogy nem kell félni a varázslattól, meg is lehet szeretni.

Íme, ez a pillanat is eljött. Itt van a Marvel Studios 14. filmje, a Doctor Strange. Egy újabb Marvel-hős, aki különálló filmet kapott a bemutatkozásra.

A történetről nagy vonalakban annyit érdemes tudni, hogy Dr. Stephen Strange (Benedict Cumberbatch) sebészként dolgozik New York városában. Strange kiváló a szakmájában. Emellett rengeteg tanulmányt publikál, egyetemi előadásokat tart. Ám egy nap autóbalesetet szenved, melynek következében a kezében lévő idegek összeroncsolódnak, ami elég nagy baj egy sebésznél... Számtalan műtéten esik át, hogy kezeinek finommotoros mozgása a régi legyen. A rehabilitáció sokáig elhúzódik, aminek következében Strange megunja a várakozást és új, alternatív módszerek után kezd el kutakodni. Ekkor jut el hozzá a hír, hogy Nepálban egy úgynevezett Ősmágus (Tilda Swinton) képes lenne megoldást nyújtani a problémájára. És innen már mondanom sem kell, hogy mi történik. A varázsló a tanítványának fogadja őt, hogy Strange, és ezzel együtt a néző is megismerje a multiuniverzumok adta lehetőségeket.

A szereposztás egyszerűen briliáns, mindenki remekel. Benedict Cumberbatch, mint Doctor Strange remek választás volt a stúdió részéről. Doctor Strange ugyanolyan karakter, mint Sherlock. Nárcisztikus, arrogáns, és lekezelő módon viselkedik a többiekkel.
Ami egészen meglepett, hogy bár idáig is nevesebb zeneszerzők (pl. Alan Silvestri) komponálták a Marvel-filmek zenéit, de valahogy most először, Michael Giacchino (Lost, az új Star Trek-trilógia, Agymanók) zenei aláfestéseinél éreztem azt, hogy az ő zenéi remekül visszaadják a vásznon látott jelenetek hangulatát. Sőt meg merem kockáztatni, hogy a film nézése nélkül is egy-egy szám felidézi a kelet varázslatos világát.
A multiuniverzumok mellett a keleti kultúrába is elég szépen betekintést nyerünk, ami nekem személy szerint nagyon tetszett. Mindig is vonzottak az ottani harcművészetek, és tudományos megközelítések. Természetesen a film legnagyobb előnye a látvány. Mert az valami hihetetlen! Számomra két nagy pillanat volt, amikor leesett az állam. Az egyik, amikor Strange végigmegy a multiuniverzumokon, és a New York-i összecsapás, ami a film előzetesében is szerepel. Tudjátok, ahol az épületek hasonlóan mozognak, mint az Eredetben (Incepcion). Szóval aki teheti, IMAX-ben tekintse meg a filmet, mert ott adja meg igazán azt az "eldobom az agyamat" érzést a látvány - plusz bizonyos jelenetek a kép alján és tetején többet mutatnak IMAX-ben, mint a normál vásznakon.

Nekem itt érnek véget a pozitív dolog a filmmel kapcsolatban sajnos, és rá is térnék, hogy számomra miért lett a Doctor Strange egy teljesen középszerű szuperhősös mozi. Úgy, ahogy a legtöbb Marvel-filmben már megszokhattuk, a főgonosz motivációja egyenlő a nullával. Mads Mikkelsen, mint Kaecilius jó választás volt. Korunk egyik legjobb színésze, és kétség se férhet hozzá, hogy negatív szereplőt briliánsán tud előadni. De komolyan, maga a karaktere egy vicc. Körülbelül egy duzzogó tízéves gyerek szintjén van.
Rachel McAdams meg a töltelék női szereplő volt a filmben. Habár két alkalommal hősünknek tényleg szüksége is van a karakterére, de nem sok vizet zavart a jelenléte. Nekem egy kicsit olyan érzésem volt, hogy csak azért került bele, hogy nehogy már csak egy női karaktere legyen a filmnek. Az összecsapások is felemásra sikeredtek: van, mikor szépen vannak koreografálva, például az előbb említett New York-i összecsapásnál, és van mikor nem sok mindent lehet észrevenni abból, hogy mégis mi folyik a vásznon. Azt meg mondanom sem kell, remélem, hogy senki ne várjon történetbeli csavart, mert teljesen kiszámítható a film. Lehet, hogy csak én vagyok így ezzel, de már megint egy csomó felesleges poénkodással volt tele a film, akciójelenetek közben is, amik egész egyszerűen hangulatrombolóak. Legalábbis szerintem azok. (Egy negatív megjegyzést találhattok a SPOILER szekcióban.)

Lényegében ezzel a filmmel a stúdió a szó szoros és átvitt értelmében is új dimenzióba lépett, tehát a Marvel-fanok örülhetnek. Akinek eddig se jöttek be a Marvel-filmek, az ne ezzel próbálkozzon, akinek viszont idáig is tetszettek, azoknak a Doctor Strange nem fog csalódást okozni. Ja, és a stáblista közben és végén extra jelenet!

És most egy kis SPOILER jön. Tényleg, de tényleg csak az olvassa el, aki nem bánja, hogy a film cselekménye részletezésre kerül.

Szóval innentől SPOILER: Nálam az verte ki a biztosítékot a történet szempontjából, hogy ugye az Ősmágus és a szerzetesei között van az egyik Infinity Stone, az úgynevezett idő köve, aminek következtében képesek uralni az időt. Persze van az a szabályuk, hogy a természet törvényét tiszteletben tartják, és nem avatkoznak bele, de ezt majdnem mindig megszegik. Na, a lényeg, hogy miért nem használták? Mert ha lett volna annyi eszük, akkor megakadályozták volna a kő segítségével, hogy Kaecilius elrabolja a titkos tudást, aminek következtében nem nyitotta volna meg a sötét dimenziót, és nem merített volna onnan erőt, tehát az egész meg sem történt volna!

Doctor Strange - a magyar hangok