Kritika: Az Egészség ellenszere (A Cure for Wellness)

Félelmetes gyógyulás.

SPOILERMENTES!

Kapitalizmus. Egy olyan rendszer, ami szép lassan beteggé teszi az embert. A megannyi elvárásnak való megfelelés, a non-stop az irodában való gürizés, azért valljuk be, egy ember egészségének sem tesz jót. Még a vállalatok fejesei is besokallhatnak a mindennapos stresszről, legalábbis a CEO vállalat vezérigazgatója (Harry Groener) úgy döntött, hogy hátrahagyja eddigi életét és egy Svájcban található szanatóriumban tengeti hátralevő idejét. Viszont a cégének szüksége lenne rá még egy kis időre, ezért a vezetőség úgy határoz, hogy Lockhartot (Dane DeHaan), a cég ifjú titánját Svájcba küldik, hogy hozza vissza az igazgatót. Ám Lockhart megérkezvén a szanatóriumba, sok furcsaságnak lesz a szemtanúja, sőt egy autóbeleset következtében ő is páciensé válik, aminek következtében szörnyű dolgokra jön rá.

Engem már a film első előzetese is meggyőzött arról, hogy ezt látnom kell. Ezt még tovább fokozta az a tény is, hogy a rendezői székben Gore Verbinski foglalt helyett, akinek annak idején A kör című filmet köszönhettük. Mondhatni, a rendező úr Az Egészség ellenszerével visszanyúlt a gyökerekhez, és ezt milyen jól is tette! A film szürrealista képi világa és a remek operatőri munka, ami Bojan Bazellinek köszönhető, engem már az első perctől magával ragadott és nem eresztett el. E mellé párosul egy igen jó kis történet is, ami végig fenntartotta az érdeklődésemet a cselekmény iránt. Mondom ezt úgy, hogy a film hossza több mint két óra. Szóval tessék üres hólyaggal beülni rá!
A félreértés elkerülése végett, a történeténél maradva, nem merném azt kijelenteni, hogy az újdonság erejével bírt. Kicsit olyan érzésem volt, hogy Az Egészség ellenszere a Viharsziget és a Mellékhatások keveréke. Persze ezt nem kell a szó szoros értelemben venni, ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy nem ez lesz az a film, ami a műfaján belül feltalálta a spanyolviaszt, de ettől függetlenül én végig élveztem. A feszültség végig jelen van - mondjuk ehhez egy kiváló helyszín is dukál -, én személy szerint nem egyszer ijedtem meg a film alatt. A cselekmény nem csap át horrorba, de így is olyan hátborzongatóra sikerült egy-egy jelenet, ami azért már súrolja azt a bizonyos határt. Zenei téren is remekel a film. Benjamin Wallfisch, a zeneszerző remek munkát tett le az asztalra. A színészi alakítások is rendben voltak. Dane DeHaan eddig nem nagyon győzött meg engem a tehetségérő, persze hozzáteszem, hogy én csak A csodálatos Pókember második részében, illetve Az erő krónikájában láttam, de itt most nagyon jól szerepelt. Tökéletes főszereplő volt és az egész filmet elvitte a hátán.

Amit negatívumként meg lehetne említeni, az egyrészt a ronda CGI. Jó, nem mindenhol ronda, de két helyen eléggé kilógott a lóláb. Úgy látszik, hogy még mindig nehéz egy szarvast rendesen meganimálni. A másik példa már spoiler lenne, de legyen annyi elég, hogy bármennyire is rémisztőnek szánták a készítők azt a bizonyos dolgot, nem nagyon sikerült annak...
A másik negatívum pedig a megválaszolatlan kérdések. Oké, hogy nem rág mindent a néző szájába a film, de én bevallom, két dologra nem jöttem rá így elsőre. Persze biztos, hogy nem most láttam utoljára Az Egészség ellenszerét, mert bizony többször is meg lehet nézni, és tényleg érdemes látnia mindenkinek.

Összegezve, ez a film a legjobb orvosság, ami kielégíti a néző összes elvárását egy jó thrillerrel szemben. Felkavaró, de emellett nagyon fontos kérdéseket is felvet a 21. század rohanó világáról. Én ugyanazt az élményt kaptam Verbinski mostani filmjétől, mint annak idején a korábbi munkájától, A körtől. Bátran ajánlom mindenkinek, nézzétek meg!