Kritika: Az Alkotó (The Creator)

"Itt a kezem, nem fémből van!"

A hazai mozik kínálatban már elérhető Gareth Edwards új filmje, Az Alkotó, ami sok szempontból ígéretes mozis élménynek tűnik, ezért mi is meglestük. Jelen írásunkban pedig spoilermentesen és spoileresen is kivesézzük az idei év egyik legvártabb sci-fi alkotását. (Természetesen a spoileres szekció megfelelően jelezve lesz.)

Az Alkotó ugyanolyan szerzői film, mint a rendező egyik korábbi munkája, a Szörnyek. Edwards nem csak rendezte, de a forgatókönyvért is felelt. A rendező neve leginkább a Star Wars-rajongók körében ismert, ugyanis az ő nevéhez köthető a Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történet, melyről annak idején mi is írtunk. 
Az Alkotó előzetesei tényleg egy ígéretes sci-fit sugalmaztak, és bár a történet fő szálát már lelőtték, még így is reménykedhettünk benne, hogy egy kommersz, akciódús és elgondolkodtató filmmel leszünk gazdagabbak.  

A történet arról szól, hogy az emberek harcban állnak a robotokkal, ugyanis korábban bomba csapódott Los Angelesbe, amelyről feltételezhető, hogy a mesterséges intelligencia okozta. A Nyugat ezért hadat üzent az MI-nek. Egyedül Új Ázsia az, ahol a robotok szabadon élhetnek, mindenféle kötöttségek nélkül.
Az emberek válasza a Los Angeles-i támadásra egy Föld körüli pályán mozgó katonai bázis, amelynek segítségével fentről tudják bombázni az ellenség táborait. A háború viszont fordulóponthoz ér, amikor az emberek rájönnek, hogy a gépek csináltak egy titkos fegyvert. A katonaság pedig minél előbb ki akarja iktatni a gépek új fegyverét, természetesen az egyik legjobb emberükkel, Joshuával (John David Washington), aki korábban már be volt épülve a robotpárti frakcióba. 

Az Alkotó legnagyobb érdeme a látvány. A film költségvetése 80 millió dollárból, valamint egy 4000 dolláros Sony FX3 kamerából állt, ami a mostani látványfilmek büdzséihez képest igen kevés, mindazonáltal így sem lehet panasz rá, sőt! A film képi világa tulajdonképpen Neill Blomkamp sci-fijeit idézi. Mocskos, durva, de egyben élő, lélegző is. A filmbéli helyszínek pedig látványosak, részletgazdagok. Nem véletlen, hogy a film IMAX változatban is megtekinthető.

A cselekményeket Joshua szemszögén keresztül láthatja a néző, aki ugyan a gépek ellen van, és egy akciója során be is áll közéjük kémkedni, viszont ekkor beleszeret Mayába (Gamma Chan), akivel a dolgok rosszul alakulnak. Majd visszavonultan él, ám a katonaság visszaszólítja, amikor a gépek titkos fegyverének a megsemmisítését kérik tőle. A fegyver elpusztítása pedig érzelmi okokból nem olyan egyszerű neki, és tulajdonképpen ő csak újra akar találkozni volt szerelmével, Mayával. Joshua mindkét oldalt megjárta, és az ő szemszögén keresztül van mindkét oldal reprezentálva. Ami a forgatókönyv szempontjából egy egyszerűsített történetváz, ugyanis Az Alkotó nem foglalkozik mély filozofikus kérdésekkel, mint ember és gép kapcsolata. A néző láthatja mindkét oldal érvelését a háború mellett, a nyugati emberek példát akarnak statuálni a gépeken, ezzel bizonyítva, hogy továbbra is mi állunk az evolúció csúcsán, a gépek viszont csak békében akarnak élni, azt csinálni, amire programozták őket. Új Ázsiában vannak a gépek mellett kiálló emberek, akik a robotokat sokkal nagyobb szívűnek tekintik, mint fajtársaikat. Szóval számos morális, erkölcsi, filozofikus kérdéssel foglalkozhatott volna a film, ám mindezeket a háttérbe helyezi, és Az Alkotó ezáltal lesz inkább egy akciófilm, mint sci-fi, ami nem baj, viszont sok esetben ott lett volna a lehetőség, hogy egy okos, intelligens mű szülessen. A legnagyobb baj a filmmel, hogy Gareth Edwards egyedül továbbra sem tud elvinni a hátán egy ekkora produkciót. Karakterei motivációi egysíkúak, és továbbra sincsenek mélyen ábrázolva. Joshua is nagyon sokáig egocentrikus döntéseket hoz, és csak később kezd el reálisan gondolkozni. Edwards ebben az alkotásában sem kínál emlékezetes karaktereket, sőt a már megszokott klisékkel dolgozik.

SPOILER SZEKCIÓ

Az Alkotó talán legnagyobb hátulütője, hogy tele van logikai buktatóval. Az emberek ugye építettek egy harci űrbázist, mellyel az ellent tudják bombázni, viszont a gépek és az őket támogató emberek nem a föld alatt kezdtek bunkereket kialakítani, hanem a föld felszínén, sőt hegyekben építettek táborokat. Már csak egy céltáblát kellett volna rájuk rajzolni... Persze a gépek titkos fegyvere, Alphie egy bunkerben volt, de utána a film végig olyan ellenálló táborokat mutat, amik a felszínen találhatóak.

A finálé az űrbázison játszódik. Itt van egy jelenet, amikor a katonaság úgy dönt, hogy az állomáson lévő összes bombát kilövi a gépek bázisaira. Ez a döntés viszont sosem merült fel a katonai vezetőkben? Főleg úgy, hogy ezek szerint már korábbról tudomásuk volt az összes robotbázis hollétéről...

A film háromnegyedénél elhangzik – egy robot szájából –, hogy a Los Angeles-i robbanást emberi mulasztás okozta. De kérdem én: ha ez tényleg így van, akkor miért nem derült ki? Ki akarta eltusolni?

És ha már katonai, rendőri feladatokhoz robotokat vetett be az emberiség, akkor nem akarom elhinni, hogy egy ember ilyen könnyen túl tudna járni az MI eszén. Egy gép azonnal felmérné a helyzetet és hezitálás nélkül döntene, nem úgy, mint a filmben. Szóval számos pont van, ami bugyuta és logikátlan...

SPOILER SZEKCIÓ VÉGE

Viszont mint akciófilm tényleg működik a dolog, az összecsapások látványosak, sőt igazából a film játékidejét nem lehet hosszúnak érezni, mivel folyamatosan pörög a cselekmény, és mindig új helyszínre van elkalauzolva a néző. A látvány és az akció a film mellett szól, viszont minden más téren egy közepes kategóriájú élményt kínál. Kár érte, mert a gondolatok magva ott volt a sorok között.  

Nektek hogy tetszett a film? Véleményeteket írjátok meg itt vagy a Facebookon.