Kritika: Zsivány Egyes - Egy Star Wars-történet (Rogue One: A Star Wars Story)

Lázadásra fel!

Spoilermentesen a lázadásról, amely újra reményt adott a galaxisnak. 

Mikor a Disney megvette a Lucas-birodalmat, és ezzel a Star Wars-franchise jogait, az egyik legnagyobb lépése az volt, hogy törölte a Star Wars kiterjesztett univerzumát (az addig megjelent játékokat, könyveket, képregényeket stb.) és saját kánont hozott létre. Így adatott lehetőség arra, hogy az új trilógia mellett - ami a VII. résszel kezdődött -, különálló történeteket is elmesélhet a Lucasfilm, amik szintúgy a messzi-messzi galaxis világához kapcsolódnak. Az első ilyen önálló történet a Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történet.
Ahhoz, hogy ezek a különálló Star Wars-történetek (antológiafilmek) meg legyenek különböztetve a Skywalker-sagától, a Zsivány Egyes elején nem kapjuk meg a már jól ismert, csillagok közé úszó nyitószöveget, továbbá Skywalker-mentes filmről beszélünk. Valamint a Zsivány Egyes az első olyan Star Wars-film, amihez nem John Williams komponálta a zenét, hanem Michael Giacchino (Lost - Eltűntek, az új Star Trek-trilógia, Agymanók).