Kritika: A holló (The Crow)

Szárnyaljunk az éjszakába!

A holló remake hányattatott utat járt be, hogy végre a mozikba kerüljön, de megérkezett. Ugyan továbbra is a remake-ek korát éljük, viszont A holló sajnos nem azt az oldalt erősíti, mely szerint a klasszikusukhoz igenis érdemes hozzányúlni. És itt jegyezném meg, hogy nem véletlenül használtam a klasszikus kifejezést, mert az 1994-es mozifilm a sötét, gótikus stílusával a '90-es évek közepén sok filmrajongónál betalált, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az eredeti film három folytatást is megélt.

A holló (The Crow) - a magyar hangok

Eric Draven és Shelly Webster valódi lelki társak. A lány múltjából azonban sötét alakok bukkannak fel, és brutálisan meggyilkolják mindkettőjüket. Eric esélyt kap arra, hogy önmagát feláldozva megmentse igaz szerelmét, így könyörtelen bosszúhadjáratba fog. Élők és holtak világán át jár, és helyre hozza, ami elromlott bennük.

James O’Barr kultikus képregényalbumából előszőr 1994-ben készült film. Az emblematikus címszerepet ezúttal Bill Skarsgård alakítja.