Kritika: Haverok harca (Tag)
Unalmas. De komolyan.
Ahogy a film plakátján is olvasható, a Haverok harca igaz történeten alapszik. A sztori alapja az, hogy van négy jó haver, akik gyerekkoruk óta fogócskáznak. Ugyan az élet előrehaladtával más-más városokba költöztek, távol egymástól, mégis minden év májusában egy hónapig tartó fogócskázásba kezdenek. A játéknak nincsenek győztesei, csak egyetlen egy vesztese: akit május 31-én utoljára fognak meg, az év maradék részét szégyenben kell leélnie.
Ez a történet a Wall Street Journal újságíróját is megihlette, és le is hozott belőle egy cikket. Ami még rendben is van, hiszen végül is egy tanulságos kis sztori az örökké tartó barátságról. De vajon volt-e ebben a történetben annyi lehetőség, hogy filmet kellett belőle csinálni? A végeredményt látva én azt mondom, hogy nem.
Haverok harca (Tag) - a magyar hangok
Öt jó barát minden évben egy hónapot szán közös, vad játékukra, amelyet elsős koruk óta űznek. Csak hogy őrizzék megboldogult ifjúkoruk emlékét, ilyenkor mindent kockára tesznek: vásárra viszik a bőrüket, felfüggesztik más irányú kapcsolataikat, elfelejtik, hogy alkalmazottak, undok és rigolyás főnökeik, munkatársaik vannak, de még a szerelmükről is megfeledkeznek, csak hogy időnként felüvölthessenek: – Megvagy!
Idén azonban minden kissé másképp alakul. A közös játék hagyományos hónapja véletlenül egybeesik egyikük házasságának dátumával, s az illető azonnal célponttá is válik. Csak ezt ő is tudja, s készen áll a fogadásukra, mindenre…
A New Line Cinema vígjátéka megtörtént eseten alapul. Bár közben sokat nevetünk a történet végül is arról szól, hová fajulhat az utolsó emberig tartó, véresen komoly harc, vagyis a játék.
