Kritika: A tökéletes gyilkos

Tökéletes gyilkoshoz tökéletes film dukál?

Elég rég láttam már krimit, így kapva kaptam a lehetőségen, hogy megtekintsem Pacskovszky József legújabb filmjét: A tökéletes gyilkost. Reményteljesen ültem be a moziterembe, hisz az utóbbi időkben egyre jobbak a magyar filmek, és mivel az említett műfajban már régóta nem tettünk le semmi maradandót, így Pacskovszky József kezében volt a lehetőség, hogy hetedik játékfilmjével megmutassa, hogy krimiben is tudunk jót alkotni. A rendező úr korábbi munkái drámák voltak, ám ez nem adott okot arra, hogy kétségeim legyenek a filmmel kapcsolatban, hisz ez a két zsáner a legtöbb esetben fedik egymást. Ráadásul maga a rendező is sokszor hangoztatta korábbi interjúiban, hogy filmje műfajilag igenis a lélektani drámát és a bűnügyi filmet ötvözi, sőt azt is elárulta, hogy a skandináv bűnügyi filmek és Hitchcock volt rá a legnagyobb hatással. Na de milyen is lett a végeredmény?

A történet röviden: Kamenár (László Zsolt), a gyilkossági csoport nyomozója elvesztette a lányát. A feleségével is megromlott a kapcsolata. A nő zárdába vonult, hogy leküzdje a gyászt, így a nyomozó egyedül marad, és egyre közelebb áll ahhoz, hogy öngyilkosságot kövessen el. Ám ha ez még nem lenne elég, lánya régi barátnője, Petra (Hőrich Nóra Lili) jelenik meg a lakásán, hogy az ő segítségét kérje, mivel a lányra akarnak kenni egy gyilkosságot. Azonban ahogy halad előre a nyomozás, Kamenár egyre meglepőbb következtetésekre jut. Vajon Petra ártatlan vagy ő a tökéletes gyilkos? 

Nem kerülgetem a forró kását, A tökéletes gyilkos egy teljesen középszerű alkotás lett. Bár a műfaj adta lehetőségeket tökéletesen kihasználja, ami jó, mert kézzel fogható hangulata van a filmnek, másrészt viszont ez azzal is járt, hogy tele van a krimik kliséivel. Rettenetesen kiszámítható a film, körülbelül - ha valaki jól figyel - a játékidő felénél már rájön, hogy mégis ki is állhat a háttérben. Maga a történet nem lenne rossz, ha egy kicsit, az ok-okozati összefüggés el lenne mélyítve a cselekményben. Hiszen egy bűnügyi történetben nem az a fontos, hogy ki a gyilkos, hanem hogy ki áll a háttérben és mégis milyen cél vezérli. Szóval igen, a főgonosz motivációja megint csak egy mondattal le lett zavara. A filmbeli karakterek is ismerősök lehetnek a krimi kedvelőinek, sajnos ők is sablonosra sikeredtek. Ettől függetlenül a színészi alakítások kimondottan jók. Mindenki hozta a tőle megszokott profizmust, és itt külön kiemelném László Zsolt munkáját, mert remekel, mint főszereplő, az egész filmet elvitte a hátán.

A középszerűségtől eltekintve mégis rengeteg pozitívumot fel tud mutatni a film. Kivitelezés szempontjából például kitettek magukért az alkotók. Az operatői munka egyszerűen zseniális. Gózon Francisco remek munkát tett le az asztalra, ami kellett is, hiszen a cselekmény rengeteg víziót, emlékképet és akciójelenetet tartalmaz. A helyszínválasztás is sokszínűre sikeredett. Budapest mellett számos vidéki helyszín is megjelenik a filmben: Vértesacsa, a majki kamalduli remeteség, A tatabányai Bánhidai Erőműi-tó és még sorolhatnám. Sőt Budapesten belül is változatos helyszíneken forgatott a stáb, amik végül a kész filmbe is belekerültek: a Kiscelli Múzeum alagsora, az Iskola romkocsma és a Duna Tower. Kivitelezés szempontjából egyetlenegy negatívumot lehet felróni a filmnek, az pedig a zene. Bacsó Kristóf nagyon minimalista, monoton zeneszámokat komponált, amik leginkább csak meghúzódnak a háttérben, hogy a mozgóképes hatások érvényesüljenek.

Összegezve: remek kivitelezése egy sablonos történetnek, sablonos karakterekkel megtöltve, amit nem is tudok felfogni, hiszen Pacskovszky József a testvérével, Pacskovszky Zsolttal írta a forgatókönyvet, és ketten már állítólag egy igen jó krimi könyvet is írtak (Nő ​kutyával és holddal címmel). Ezek után biztos, hogy el fogom olvasni, már az összehasonlítás miatt is. Ami viszont a filmet illeti, nem váltja meg a világot, egy tipikusan egyszer megnézhető alkotás, semmi több. Ha a történet is lett volna olyan színvonalas, mint a film technikai része, nem lenne itt semmi baj. Talán legközelebb...

Hazai bemutató: 2017. április 27.