Kritika: Nagykarácsony

Ünnep-szerelem.

A Netflixre pár napja újabb magyar filmek kerültek fel, és bár először a Dobó Kata és Gulyás Buda rendezésében készült El a kezekkel a Papámtól! című alkotást választottam, hamar rájöttem, hogy az nem nekem való darab. A CGI nagyon gyenge, és a főszereplő kislány, Dorka (Marczinkai Bori) tenyérbemászó, művies alakítást nyújt. Így fél óra elteltével ki is kapcsoltam, és kattintottam is egy másik magyar alkotásra, a Nagykarácsonyra. Ha már közeledik a karácsony, gondoltam, alapozásnak megteszi.

A Nagykarácsony már ott meggyőzött, hogy a főszereplők, Arnold (Ötvös András) és Eszter (Zsigmond Emőke) középosztályból származók. Arnold tűzoltóként dolgozik, Eszter pedig tanító néniként. A magyar társadalom szerkezetéből ugyan eltűnni látszik ez az osztály, de azért szociológiai szempontból még beszélhettünk ezen társadalmi rétegről. Meg amúgy is, unom már az olyan magyar alkotásokat, amelyekben a gazdagoknak vannak problémái (lásd: Gyöngyössy Bence és Sass Tamás rendezései). Földhözragadt embereket és a hozzájuk kapcsolódó problémákat akarok látni, amelyekkel a magyar mentalitás, a többség azonosulni tud!

A film cselekményéről annyit érdemes tudni, hogy van Arnold, aki egy remek tűzoltó. Eredményes a munkájában, és a magánélete is sínen van. Épp megkérné barátnője, Zsófi (Rujder Vivien) kezét, amikor is rajtakapja, hogy a mozisztárral, Szabó Kimmel Tamással (igen, saját magát alakítja, csak beképzelt formátumban) a lakásukban csókolóznak. Arnoldot annyira megviseli a helyezett, hogy tériszonyos lesz. Bár ehhez az is hozzájárul, hogy barátnőjének a kezét egy daruból (helyesen: magasból mentő!) kérte volna meg, de pont onnan látta az ellopott csókot, aminek következtében kiesik a daru kosarából. Arnold állása nemcsak hogy veszélybe kerül, ráadásul őt osztják be a karácsonyi vásárba, mint felügyelő.

Ez az első Tiszeker Dániel rendezés amit láttam, és bár a Nagykarácsony nem egy rossz film, de úgy, mint romantikus, vagy épp karácsonyi film, elég halovány. Talán a legnagyobb hibája, hogy túl hosszú. Mármint ez nem lenne baj akkor, ha tartalmasan lett volna kitöltve a játékidő, de számomra hamar unalomba fulladt. A már ismert klisékből építkezik a cselekmény, és tudom jól, hogy a legtöbb műfajban nehéz újat mutatni, de azért a karakterek lehettek volna kidolgozottabbak. Félreértés ne essék, mind a főszereplők, mind a mellékszereplők remek alakítást nyújtanak, csak a karaktereik sikeredtek egydimenziósakra.
A főszereplők inkább az újhullámos magyar színészek, akik még bontogatják szárnyaikat, mellékszerepben pedig olyan nagy neveket láthatunk, mint Hernádi Judit, vagy Csuja Imre, de a szereplők között van még Pokorny Lia és Scherer Péter is.
A romantikus szál kimerül annyiban, hogy Eszter segít Arnoldnak, és így Arnold is segít Eszternek, ezért egymásba gabalyodnak. Természetesen az ex, Zsófi is bepróbálkozik, de ebben a műben is láthatjuk a nagy igazságot: a megcsalók a megcsalás után sosem lesznek boldogok. (Mert ez tökre így van, nem?) De legalább nem kapunk olyan kliséket, hogy ha elcsattan a szerelmes csók, hirtelen hullani kezd a hó...

A romkom vonal miatt viszont csak ajánlani tudom a filmet, mert a humor az nagyon működik az egész cselekmény során. Szabó Kimmel Tamás filmsztárként és tökéletes férfiként van beállítva, ráadásul új filmjében tűzoltót alakít. Remek meta humor! Sőt Arnold tériszonya is sokszor humorforrás.
Poénok terén tehát működik a film, sőt látszik, hogy szívvel-lélekkel készült, de mindenkinek csak úgy ajánlom, hogy ez egy tipikus limonádé alkotás, amelyet megnéz az ember, nevetgél rajta, de pár nap múlva nem is emlékszik rá. Persze lehetett volna giccsesebb és nyálasabb is, ám szerencsére nem lett. Egy aranyos alkotás a Nagykarácsony.