Kritika: Az öt legenda

Bosszúállók.

Idén nagyon sok animációs film került a mozikba. Ez meg is látszik, mert inkább mennyiségre mennek a stúdiók, mint minőségre. Elég szomorú ez a tény, de ha ilyen lesz a következő év, akkor többször meggondolom, hogy beüljek-e egy animációs filmre. Na, de Az öt legenda nevezetű Dreamworks stúdió munkája milyen lett? Jó. Teljesen magával ragadott az egész. A történet arról szól, hogy vannak az őrzők: télapó, húsvéti nyúl, fogtündér és a homokember. Ám egyik nap felbukkan egy régi ellenség, a mumus (legtöbbször a filmben szuroknak nevezik, de nem jöttem rá, hogy miért). Ahhoz, hogy a mumust legyőzzék az őrzők, Dér Jankóra van szükségük. Nagyon mélyen nem akarok belemenni, meg igazából nem a történet fogott meg, hanem a film hangulata.  A párbeszédek jól megírtak. Az animáció szép. A szereplők szerethetők. A mumus igazi fő gonosz. A jó és rossz közötti kontraszt jól van ábrázolva. Na, a lényeg, elég korrekt film lett. Csak miután kijöttem a moziból valahogy a filmhatása elmúlt. De idei animációs filmek közül számomra ez már pozitív élmény volt, hogy nem untam halálra magam alatta. Továbbá tetszett, hogy a tanulság nem a film végén van, hanem szép folyamatosan zajlik le. Persze a film végén összefoglalják a tanulságot, de azért így is szépen felépíti a film. De negatívumok is vannak. Több akciót is elviseltem volna a cselekménybe. Mert igazából minden adva volt arra, hogy akciókban gazdag animációs film legyen, de nem így lett. Továbbá nem értem, hogy a húsvéti nyuszinak a fegyvere miért egy bumeráng? Nem kenguru! Nem volt ötletük a készítőknek, hogy kitaláljanak valamit… Segítek! Lehetett volna tojás gránátok, vagy valami hasonló. Igaz, nem fogja megváltani ezt az évet ez az animációs film se. De én idén ezt élveztem a legjobban. Az is igaz, hogy nálunk a fogtündér, meg a homokember nem élvez nagy kultuszt, de el tudtam nézni.  Én mindenesetre csak ajánlani tudom. Gyereket a moziba, a szülők meg addig, nem tudom, megvásárolják a karácsonyi ajándékokat.