Kritika: Az elnök végveszélyben

Úristen! Úristen, az amerikai elnök veszélyben!

De most komolyan, ki nem szarja le? Én konkrétan, úgy, ahogy van belesz... Azért megpróbálok diszkrét lenni. A legnagyobb bajom a filmmel, hogy túlságosan is propaganda szaga van. A másik bajom, hogy a film poénjainak 99,9%-a nem vicces.

A filmet Roland Emmerich rendezte, aki többek között olyan filmeket jegyez, mint A függetlenség napja (újabb amerikai propaganda film), vagy a Godzilla (ez is), meg stb.
Igazából van olyan ember, aki vevő egy ilyen filmre? Mert szerintem nincs. Ha viszont van, akkor az még egy jó filmet se látott. A történet kiszámítható, a karakterek sablonosak. A rendezés Michael Bay-es (ez nem dicséret). [Bár a Pain and Gain után megfogadtam, hogy nem szidom, de azért na.]
A színészek meg közepesek, talán Jamie Foxx volt a legtűrhetőbb, de ez a Channing Tatum engem idegesített. Tipikusan az a színész, aki egy szerepet el tud játszani, de azt is felemásan, és Hollywoodban ő egy felkapott sztár. Na, ez vicc!

Persze agyatlan lövöldözős filmekre szükség van, sőt van, amikor unalmamban keresem is őket. Csak ebből a filmből többet is ki lehetett volna hozni, sokkal többet. De úgy tűnik, Roland Emmerich úrtól ezt nem lehet kérni.
Azért az akciójelenetek szépen ki vannak dolgozva. Bár egy-két helyen jelen van a rángatózó kamera effektus, de nem zavaróan. A film zenéje egészen jó lett. Nagyon más pozitívum nem jut eszembe.

Moziból kijőve azon gondolkoztam, hogy milyen lenne, ha egy olyan filmet rendeznének, ahol a magyar miniszterelnök van veszélyben. Sőt a film végére egy csattanó is lenne benne! Még pedig az, hogy nem élné túl.