Kritika: Batman - Gyilkos tréfa (Batman: The Killing Joke)

Csak egy rossz vicc?

A legtöbb animációs Batman-film mellett el szoktam menni, mondván, hogy nem nagyon érdekelnek, és ha tényleg érdekel egy jó Batman-történet, itthon leveszek a polcomról egy képregényt. Persze azért vannak olyan alkotások, amik képesek felcsigázni engem is, kíváncsivá tesznek, hogy "na ezt a történetet a képregényhez képest mennyire hűen fogják feldolgozni animáció formájában".

Röviden, hogy miket láttam már így: Batman: Az első év, Batman: A sötét lovag visszatér 1-2., Batman: Gotham lovagja, és a Batman fia. Ezekből maximum a Batman: A sötét lovag visszatér maradt meg az emlékezetemben. Nagyon jól visszaadta a képregény hangulatát, bár a két részre való bontást a mai napig nem értem. A Batman: Az első évet meg inkább képregény formájában olvassa el mindenki, mert a belőle készült animációs film nem adta vissza kellően azt a hangulatot, amit a képregény képvisel. A másik kettőre meg már nem is emlékszem...

Na, de idén aztán én is nagyot néztem, hogy a - szerintem - legjobb Denevérember-sztori kerül feldolgozásra, ami nem más, mint a Gyilkos tréfa. Nagyon közel áll a szívemhez, hisz még maga a képregény is megvan nekem, amit kis hazánkban is kiadtak az '90-es években, de mára már szinte lehetetlen beszerezni. Ráadásul a történetet Alan Moore írta, akinek a stílusát nagyon kedvelem. Szóval egy kiváló alapanyag került a rajzfilmesek kezébe.

Naivan azt gondoltam, hogy semmi baj nem történhet, ám sajnos bekövetkezett a legrosszabb: a Batman - Gyilkos tréfa ezen adaptációja egyáltalán nem lett jó. Persze a legtöbb fan már azért oda volt, hogy korhatáros (rated R) lesz a film, amin én nem lepődtem meg, hisz Magyarországon is a képregény hátulján a 16-os korhatár van feltüntetve.
No, de mitől nem működik az animációs film? Először is, csak a film második felében kapjuk meg A gyilkos tréfa történetét, előtte egy rövid, de annál sokkal igénytelenebb Batgirl történetet látunk, hogy miként élte életét, amíg Batman társaként tevékenykedett. Amivel nekem semmi bajom nem lenne, ha illeszkedne a cselekmény második részéhez, de sajnos nem, tehát nincsen interakcióban a két felvonás. Az is felmerült bennem, hogy lehet, hogy a drámai hatás miatt került bele a Batgirl-szál, de akkor se működik. És itt hívnám fel a készítők figyelmét arra, hogy ha már a nagy drámai hatást akarták elérni, akkor miért nem a The Brave and the Bold 33. számát vették alapul, amiben úgyszintén Batgirl a főszereplő és a története A gyilkos tréfa eseményeivel párhuzamosan játszódik. Abban a történetben működött a dráma, mert volt benne katarzis. (Ez a képregény is megjelent magyarul a 2014-ben elindított Batman 7. számában.)

A másik legnagyobb bajom az volt, hogy a sztoriban olyan modern eszközöket mutattak, főleg a Batgirl történetszálban, amivel Batman és társa a bűnözőket hajkurászta, hogy csak néztem, hogy ez most a jövő? Mert az alapmű, mármint a képregény sokkal inkább az '50-es évekbeli hangulatot tükrözi. És amikor a film cselekménye is rátér A gyilkos tréfára, akkor is ez a modernizmus van jelen, egyedül Joker visszaemlékezéseiben kapjuk meg azt a tipikus '50-es évekbeli hangulatot. Csakhogy ha valaki az animációs filmet az alapmű ismeret nélkül nézi meg, akkor azt gondolhatja, hogy Joker már milyen öreg lehet. És így olyan, mintha évtizedek lennének a különbségek Joker múltja és jelene között.

Na meg ott van az animáció is, ami szerintem nagyon rosszul sikerült. Számomra az egész képi világ nagyon gyermeteg volt, ehhez a történethez sokkal jobbat kellett volna összerakni, így innentől kezdve nem is értem a korhatár-besorolást.

Összességében csak néha elevenedik fel a képregény hangulata a filmben, de akkor is csak alig. Az meg, hogy egy 45 oldalas képregényből nem lehet egy egyórás rajzfilmet csinálni, ezért ki kell bővíteni az alapművet, az odáig rendben van, de ne így! Ne ilyen jellegtelen módon. Mindenki maradjon inkább a képregénynél, úgy jobban jártok, higgyétek el nekem!

Pro Video: 2016. augusztusi megjelenések