Kritika: Super Mario Bros. - A film (The Super Mario Bros. Movie)

Hajrá Mario, hajrá Luigi, reszkess Főteki!

Mario a Nintendo aranytojást tojó tyúkja. Ugyan 1993-ban készült már egy élőszereplős Super Mario Bros. adaptáció, de azt leginkább mindenki csak elfelejtené. A japán vállalat azonban úgy érezte, hogy a Super Mario Bros. megérdemel egy újabb esélyt, ezért az Illumination stúdióval közösen összehozták az írásunk tárgyát képező animációs filmet.

A Mario névvel a Nintendo mindent el tud adni. Az évek során olyan játékok születettek, mint a Mario Kart, a Super Mario Galaxy, a Super Mario Maker és még sorolhatnám. Mario és barátai szinte az összes játékkategóriában kipróbálták már magukat, és a rajongók a legtöbbet imádták is. Bevallom, én csupán a régi Mario-játékokkal játszottam, így az újhullámos darabokat csak hallomásból ismerem, de a mai napig ámulok azon, hogy ezen márkanév alatt milyen sok mindent el lehet adni.
A Nintendo és az Illumination kollaborációját gyermeki lelkesedéssel vártam, hiszen Mario és Luigi kalandjaival én is gyermekként találkoztam. Bár akkor még nem voltam olyan ügyes a platformer játékokban, viszont amikor édesapám hazajött a munkából, és leült a (Nintendo gyárat soha nem látott) sárgakazettás konzol elé, új világok nyíltak meg előttem, ami miatt folyamatos késztetést éreztem arra, hogy tovább akarjam vinni a pályákat, és legyőzni az ellenfeleket, hogy végre megmenthessem az igazi hercegnőt. Nekem az 1985-ös Super Mario Bros. az ismeretlen felfedezését kínálta. (Természetesen a Dr. Mario is megvolt, szintén sárga kazettán, de azzal annyit nem játszottam). Valami ilyesmi, a gyermekkorom visszaköszönését vártam az Ilumination új alkotásától...

A történet faék egyszerűségű: Mario és Luigi katás vállalkozásba kezdenek, és megalapítják saját vízvezetékszerelő vállalkozásukat. Az összes pénzüket a marketingbe szórják, hogy beinduljon az üzlet, bár családtagjaik figyelmeztetik őket, hogy nem épp a legjobbkor akarnak egyéni vállalkozást indítani, de a testvárpár elhivatott. Brooklynt hirtelen csatornavíz lepi el, így a két testvér meglovagolja a kínálkozó lehetőséget, hogy ők legyenek a leghíresebb szerelőpáros. Viszont a dolgok balul sülnek el, és a város alatti csatornarendszeren keresztül egy másik, furcsa világba jutnak el. Míg Luigi a Sötétség Földjén landol, addig Mario a gombákén, és ezek után indul is a gombák okozta flash.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy egyik Mario-játék sem a komplex történetéről lett híres, de az, hogy egy sablonos cselekményt raknak elénk, ráadásul úgy, hogy a címszereplő páros teljesen a háttérbe van szorítva, az már túlzás. Luigi karaktere nem tudom, hogy mikor lett ennyire ijedős, de azt, amit ebben a filmben művel, már borzasztó volt nézni. Konkrétan egy mellékszereplő. Mario ugyan több teret kap, de amint összekerül Peach hercegnővel, onnantól a hercegnő válik dominánssá.
A készítők elmélyíthették volna a fivérek közötti kapcsolatot, vagy épp a karakterüket. De nem így lett! Ugyan a cselekmény elején ott van a reménysugár, hogy talán a karakterekre fogják helyezni a hangsúlyt, de amint a testvérek a másik világba kerülnek, onnantól kezdve lényegében egy speedrun az egész, amelyben Mariót a testvére kiszabadítása motiválja, ezért Peach hercegnővel a világokat járják, hogy csapatot szervezzenek Bowser legyőzésére és Luigi kiszabadítására.

Persze az animáció pazar, a karakterek úgy néznek ki, mint a játékok átvezetőiben, ráadásul megannyi easter egg is el van szórva. Mindazonáltal ez mind kevés ahhoz, hogy egy értékelhető filmről lehessen beszélni. A világok közötti rohangálás miatt nem lehet elmélyedni abban a varázslatos, de egyben furcsaságokkal teli univerzumban, ami miatt a videójátékok olyan híresek lettek. Lényegében kapunk egy kis Mario Kart részt, egy Donkey Kong részt, és még sorolhatnám… csak azért, hogy a fanservice ki legyen maxolva. Mindezt úgy, hogy a már rongyosra hallgatott lincencelt számok szólnak közben.

A Super Mario Bros.: A film egy fércmű lett. Lelketlen, sablonos történet, egydimenziós karakterek, és a poénok is csak elvétve találnak be. Inkább játsszatok egy Mario-játékkal, minthogy ezt a másfélórás középszerűséget megnézzétek. Jobban jártok!