Kritika: A régi város (Manchester by the Sea)

Régi és új problémákkal.

Szerintem nagyon nehéz és nagy kihívás egy igazán újszerű drámát megvalósítani, hiszen egy idő után találhatunk párhuzamot régebbiekkel, olykor még a szituáció is teljesen megegyezik. Ám Kenneth Lonergan megpróbálkozott a lehetetlennel. De vajon sikerült valami maradandót alkotnia?

Történetünk középpontjában Lee (Casey Affleck) áll, aki karbantartóként dolgozik. Első ránézésre egy hétköznapi férfinak tűnik, ám ahogy egyre jobban megismerjük, úgy egyre inkább megváltozik a róla alkotott képünk. Igazán tapintatlan, hirtelen haragú, a másik érzéseit figyelembe nem vevő antiszociális személy. Ilyenkor mindenkiben felmerül a kérdés: vajon mindig is ilyen volt vagy az életében történt változások formálták át? (A válaszokat flashbackeken keresztül tudjuk meg.)
Egy nap azonban Lee bátjya, Joe (Kyle Chandler) meghal és így sok ember számára fontos tényező lesz az ő személyisége. Úgy, hogy még a gyászhír sem hatotta meg igazán, mintha csak egy szokványos nap lett volna a maga szokványos rutinjaival. A helyzetet tetézi, hogy Lee-t a bátyja gyámként jelölte meg a végrendeletében, hogy ha vele bármi történik akkor ő vigyázzon egyedül maradt tinédzser fiára, Patrickre (Lucas Hedges), akivel egyáltalán nem lett könnyebb Lee eddig sem fenékig tejfel élete.

A film alapötlete drámához szerintem remek, a színészi alakítások is kiválóak voltak. Mindenki bravúrozik. Casey Affleck tényleg élete eddigi legjobb alakítását hozza és csak reménykedni tudok benne, hogy tartani fogja ezt a színvonalat. A film képi világa egyszerűen gyönyörű, az operatőri munka is kiváló. Amit negatívumként meg tudnék említeni, az a film hossza illetve a zene. A dráma, mint műfaj nem áll messze tőlem. Ha egy ilyen stílusú filmet tervezek megnézni, mindig tisztában vagyok vele, hogy a történetvezetés lassú lesz, sőt lehet, hogy vontatott. Sajnos A régi város esetében inkább a vontatottság jellemző, az a tipikus - ahogy én hívom - "Oscar stílusú vontatottság", ami azért van, hogy az Oscar-bizottságban ülő tagokat meggyőzzék a készítők arról, hogy ez igenis egy hatalmas művészeti alkotás, amit csak a kulturált elit értékelhet.
137 perc egy drámához szerintem nem túl sok, de A régi városnál hosszúnak tűnt ez az idő. A másik negatívum ugyebár a filmzene, ami valljuk be, igen fontos részt képez az összhatásban, főleg, ha drámáról van szó. Pedig  Lesley Barber, a film zeneszerzője már elég sok drámához komponált zenét, és nem most először dolgozott együtt a rendezővel, A régi városnál viszont a zene vagy indokolatlanul túl hangos volt és nyújtott vagy teljesen oda nem illő volt.

És hogy sikerült-e valami maradandót alkotni? Nos, azt mindenki döntse el maga. Összességében A régi város, nem egy rossz  film - bár nem hiszem, hogy még egyszer megnézem -, és megvan a maga hangulata, a műfaj rajongóinak kifejezetten ajánlani tudom. Az előzetes jól bemutatja, hogy mégis mire kell számítani, viszont akit nem indított be a trailer, az tényleg nyugodtan kihagyhatja, mert nem marad le semmiről.