Kritika: Alien - Covenant

Értekezés az Alien franchise-ról.

SPOILERES!

A Prometheus 2012-ben nálam az év egyik legjobban várt filmje volt. Gyermeki lelkesedéssel fogadtam, hogy Ridley Scott, az Alien franchise atyja visszanyúl a sci-fihez, mint műfajhoz és ezen belül is az egyik legjobb alkotásához, hogy végre választ adjon a rajongóknak: mit is láthatunk az LV-426-os bolygón. Ezen belül is: ki vagy mi az a Space Jockey? Hogy került a bolygóra az űrhajó? Hogy kerültek a hajóra a tojások? És a Prometheusnak az lett volna a dolga, hogy megválaszolja ezeket a kérdéseket, amire minden(?) Alien rajongó kíváncsi.

Aztán eljött a pillanat, a hazai mozikban is bemutatták a Prometheus-t és a rajongók többsége csalódottan jött ki a teremből. Amit valamelyest meg tudok érteni, ám én annak ellenére, hogy a fenti kérdésekből csak egyre adott konkrét választ a film - arra, hogy a Space Jockey egy Tervező, legalábbis a szkafandere és az űrhajó hasonlít ahhoz, amit ezek a lények használnak, de ne szaladjuk előre - elégedetten jöttem ki a moziból. Ugyanis a film hangulata iszonyatosan jó volt, a látvány is a toppon volt és elég érdekes kérdésekkel foglalkozott, amivel engem már kilóra megvett. Aztán jöttek szép lassan a hírek, hogy a film Blu-ray változatában lesznek kimaradt és alternatív jelenetek is, mint extrák, meg elég hamar híre ment a dolognak, hogy Scotték több részt is terveznek csinálni. Szóval baromira nyugodt voltam, hogy azok a kérdések, amiket a Prometheus feldobott, nem fognak csak úgy a levegőben maradni. És itt említeném meg azt is, hogy a Blu-rayen lévő törölt jelenetek tényleg adnak egy jobb rálátást a történtekre. Na, de hogy rátérjek az Alien: Covenant-ra is: mit is vártam a filmről?
Nos, konkrétan azt, hogy a megmaradt kérdésekre válaszoljon és azt, hogy a Prometheusban látott dolgokat ne kezelje semmisként. Utóbbi alatt mit is értek: azt, hogy amikor a Prometheus csapata bement a Tervezők egyik "bunkerébe", tudjátok, ahol az nagy fejet ábrázoló szobor is volt, ott a falon látható egy Xenomorphot ábrázoló freskó. Amiből én konkrétan arra következtetek, hogy a Tervezők tisztában voltak a Xenomorphok létezésével. Az más kérdés, hogy a Prometheus végén látott Proto-Xenomorph-fal, hivatalos nevén Deacon-nel nem fognak, sőt nem is tudnak mit kezdeni a folytatásban, hiszen akkor született, amikor Shaw és David már elhagyta a bolygót, és bár nagy valószínűséggel a bolygón még vannak hajók, de a Deacon nem képes ezeket vezetni. A filmnek az a történetszála tényleg vakvágány.

Ilyen hosszú bevezetőre tényleg azért volt szükség, hogy éreztessem, hogy én a Prometheus után is bizalmat adtam Ridley Scottnak, hogy a folytatásokkal, ha nem is minden, de a legtöbb dolog orvosolható lett volna. Viszont így, a Covenant megnézése után hazudnék, ha azt mondanám, hogy úgy érzem, biztos kezekben van franchise. És most konkrétan nem Scott hozzáértését vonom kétségbe, hanem a Fox fejeseiét, mert vegyék már észre, hogy csak igényes forgatókönyvvel érdemes dolgozni. Ugyanis a Covenant kivitelezés tekintetében - úgy, mint elődje - fantasztikus. Egyedül az akciójelenetekre lehet panasz, ugyanis a legtöbb igencsak rosszul lett vágva. Ám ettől függetlenül a film hangulata így is remek, a zenék is abszolút igényesek. Tetszett, hogy a Covenant-ban A nyolcadik utas: a Halál és a Prometheus zeneszámai is felcsendülnek. Továbbá itt is vannak olyan jelenetek, amik egyszerre szépek, de egyben gusztustalanok is, szóval gusztustalanul szépek.
Ja, és Michael Fassbender zseniális. Komolyan, amit ebben a filmben művelt, azért simán adnék neki egy Oscart. Egyszerre két szintetikust nem lehet egyszerű eljátszani egy filmben, de neki sikerült. Nagyon széles színészi eszköztárral rendelkezik, és ezen eszköztárból külön-külön vonásokat kapott mindkét android, szóval mindig lehet tudni, hogy melyikük van a vásznon. Ó, és a közös jeleneteik, mikor David és Walter együtt láthatóak, frenetikusak. És végre az is megtörtént, amire oly régóta vártam: egy értelmes, rendes motivációval rendelkező gonoszt kapunk a képünkbe, mégpedig David személyében. Komolyan, ez a legnagyobb erőssége a Covenant-nak, a gonosz és annak motivációja. És higgyétek el, a mai filmeket elnézve ez nagy érték!
De David nem csak a legmotiváltabb gonosz címével büszkélkedhet, hanem azzal is, hogy ő a leggec*** android az Alien franchise-ban.

Valamint a Covenant is érdekes dolgokat boncolgat, szóval vannak erényei a filmnek, de ha a történetet nézzük akkor azért érdemes fenntartásokkal kezelni. Kezdeném a két nagy baromságával a filmnek. Az egyik: az rendben van, hogy a filmben elhangzik, hogy az a bolygó, ahova a Covenant egy vészjelzés miatt leszáll, lakható, de azért mégis egy ismeretlen bolygóra mennek, olyankor is kéne szkafandert felvenni, hiszen bármilyen baktériummal, vírussal, kórokozóval és egyéb dologgal találkozhat az ember, ami akár halálos is lehet. Erre pont, hogy a legénység egy tagja se vesz fel szkafandert, aminek meg is lesz a következménye. Fő a prevenció, ugyebár. A másik, hogy sutba vágta a Prometheus-ban látható dolgokat, vagyis amit fentebb írtam, hogy a Tervezők tisztában vannak a Xenomorphok létezésével, ez nem igaz, legalábbis a Covenant szerint. Ehelyett rájövünk a nagy igazságra, hogy David unatkozott és teremtőt játszva létrehozta az ismert tojásokat, amiknek a tartalma nem épp egy Kinder meglepetés.Meg közben kiirtotta a Tervezőket azzel a fekete trutymóval, amit a Prometheus-ban is láthattunk. És bár az előző filmben mindig más volt a hatása a trutymónak attól függően, hogyan került kapcsolatba szerves dolgokkal, itt csak annyi a hatása, hogy Tervező tetemeket hagy maga után. Meg valahogy ennek a fekete cuccnak köszönhetőek azok a kis gumók is, amik spórát lövellnek ki magukból, hogy gazdatestet találjanak, amikből később az újfajta Xenomorph bújik elő, a Neomorph, vagyis az albínó Alien. Ám ezen a bolygón a legénység érkezése előtt is rengeteg volt, amit nem értek, hiszen a Tervezők tetemein lehet látni, hogy azok sértetlenek, ergo nem ők voltak a gazdatestek. És itt igen jogosan tehetitek fel a kérdéseket, hogy hát akkor kik? Én se tudom, ugyanis a film nem ad választ erre a kérdésre se! Meg mondjuk arra se, hogy David hogy volt képes tojásokat csinálni... Már megint sok a kérdés, kevés a válasz.

Lényegében egy kicsit csalódott vagyok, de az Alien: Covenant-ra nem tudom azt mondani, hogy rossz, mert a franchise működő elemeit is használja, amik számomra még mindig működnek. Sőt odáig is elmegyek, hogy azt mondom, méltó arra, hogy az Alien-széria darabja legyen. Erre lehet azt mondani, hogy elfogult vagyok, elismerem, de azért be kell látni, hogy még én is, aki ennyire elfogult, se tudja elképzelni, hogy végül ez a keszekusza történet hogyan fog kapcsolódni A nyolcadik utas: a Halál-hoz. Hiába van még két rész hátra - amiknek remélem, hogy a Fox mindenképpen zöld utat ad, függetlenül attól, hogyan fog szerepelni a Covenant a pénztáraknál -, de már unom, hogy sok az üresjárat és a megválaszolatlan kérdés. A Covenant is ennek esett áldozatául sajnos. Úgy vagyok vele, hogy már egyetértek azzal az állítással, hogy azt, ami Prometheus forgatása alatt történt, vagyis a többszöri forgatókönyv-átírás, nem lett volna szabad hagyni. Ugyanis egy, azaz egy darab filmmel vígan válaszokat lehetett volna adni azokra a kérdésekre, amiket A nyolcadik utas: a Halál feltett. Én még akkor is elégedett lennék, ha a Prometheus-ban kiderül, hogy a giliszták a Xenomorphok és úgy jöttek létre, hogy érintkeztek a fekete trutymóval. Az üresjáratokat pedig az újfajta idegenekre értem, amik csak úgy ott maradnak az adott bolygón, legyen szó akár a Prometheus, akár a Covenant végéről.

Azokra a kérdésekre visszakanyarodva amiket a Covenant nem válaszol meg, még egy dolog mentheti a menthetőt, ugyanis a filmhez jön egy könyvadaptáció is, ami kis hazánkban is meg fog jelenni, szóval én abban bízok, hogy ott részletesebben le lesznek írva a dolgok.

Összegző gondolataim a Covenant-tal kapcsolatban pedig a követezőek: Ridley Scott visszanyúlt az Alien franchise gyökereihez és ez azzal járt, hogy bár a Covenant nem mutat újat, de így is lesz olyan jelenet, ami beleég az agyunkba. Biztos kézzel tartja egyben ezt a nagyívű dramaturgiát, még akkor is, mikor a történet nincs a helyzet magaslatán.