Kritika: Nyúl Péter (Peter Rabbit)

Egy nem mindennapi nyúl története.

Nyúl Pétert az angol író és illusztrátor, Beatrix Potter találta ki. Műveit saját kezűleg alkotott illusztrációival ékesítette, amiknek ha utána néz az ember, láthatja, hogy részletgazdagok, megfelelően árnyaltak, élethűre sikeredettek. Nem is véletlen, hogy Angliában csakhamar kelendő gyermekkönyvé vált a Nyúl Péter kalandjai. Persze ezen kívül más műveket is írt és illusztrált, de mégis a kis nyuszi történetei voltak a legsikeresebbek. A kis ugrifüles korábban több televíziós rajzfilmsorozatot is kapott, most viszont a mozikba is betoppan egy meglepően kellemes kalanddal.

A történetről nagy vonalakban annyit, hogy Péter és nyúl rokonai imádnak besurranni az idős McGregor kis kertjébe, amit dolgosan szeret megművelni és nyúlmentesen tartani. Ám a nyulak úgy érzik, a kiskert az ő tulajdonjogukban áll. Ezért folyamatosan megy a küzdelem McGregor és a nyulak között, míg végül az idős kerttulajdonost egy szívinfarktus el nem viszi. A nyulak megörülnek és egy hatalmas bulit csapnak erdei barátaikkal a birtokon, de minden csoda három napig tart: új tulaj költözik a birtokra, és esze ágában sincs nyulakkal osztozni...

Remek kis film lett a Nyúl Péter! A CGI a film 99 %-ban nagyon részletgazdag és igen jóra sikeredett. Majdnem minden állatot sikerült megfelelően meganimálni, talán csak a kakasnál lógott ki a lóláb, de legalább kompenzálva lett a humorával. És ha már humor: ez a film legnagyobb erőssége, mert fantasztikus párbeszédek hangzanak el a cselekmény során. Remek helyzetkomikumok vannak, ráadásul megfelelő mennyiségben adagolva, ami sokat hozzátesz az élményhez. Ez kell is, mert a cselekmény teljesen kiszámítható. Persze megértem, hogy gyerekeknek szóló műről van szó, de láttunk már ennél jobb történetet is. Viszont tanulságok teljes tárházával kecsegtet a mű, amiket diszkréten ad át a nézőnek, nem pedig a torkán leerőltetve.

A legnagyobb negatívum, amit fellehetne róni a filmnek, hogy a címszereplő karakterén kívül a többi szereplő jelentősen háttérbe van szorítva. Főleg az állatok terén. Péternek hiába van három lánytestvére és látszik, hogy mindhárom más-más jellem, csak a cselekmény végén tudták a készítők kidomborítani a személyiségüket. Ami szerintem kihagyott lehetőség, mert lett volna bennük potenciál. De legalább Péter megfelelő karakterfejlődésen megy keresztül, sőt a Domhnall Gleeson által alakított Mr. Thomas McGregor is, aki az idős McGregor rokona. Itt jegyezném meg azt is, hogy Gleeson nagyon jól hozta a negatív karaktert, és látszik is a színészen, hogy van benne tehetség ahhoz, hogy jó antagonistákat formázzon meg. Épp ezért kár, hogy az új Star Wars-trilógiában nevetség tárgyává tették az ottani karakterét.

Hiába van egy-két hibája a filmnek - de nem is hiba, inkább kihagyott lehetőség -, így is egy szórakoztató másfél órában lesz része annak, aki jegyet vált rá. Egyedül azoknak nem ajánlanám, akik egyáltalán nem szeretik a cukormázas történeteket, mert ők tényleg nem fogják élvezni. Mindenki másnak viszont remek szórakozást nyújthat, ugyanis a Nyúl Péter egy igényes, vicces és szórakoztató családi mozi lett.