Kritika: WandaVision

Marvel sitcom.

ENYHÉN SPOILERES! 

Bevallom, egy Marvel sorozatot sem néztem meg idáig, viszont a WandaVision felkeltette az érdeklődésemet. Ez egyrészt annak volt betudható, hogy nagyjából tudtam, mely képregényes történetszálakat fogják felvezetni a sorozatban, másrészt az előzetesei egy igen egyedi, ígéretes projekt lehetőségeit sejtették, amitől még én is gyermeki rajongásba jöttem.
Nagyon nagy türelem kellett, hogy ne vágjak bele egyből, és inkább megvártam, hogy kijöjjön az összes rész, hogy egyben tudjam ledarálni. Nos, ez a hétvégén meg is történt. És hogy milyen lett a végeredmény? Az alábbiakban erről fogok beszámolni nektek.

Kezdeném azzal, hogy a sorozaton dolgozók – beleértve a színészeket is – nagyon kedvező pozícióból indulhattak, ugyanis nem kötötte őket a filmek adta szűkös időkeret, valamint a szuperhős-klisékből is kiléphettek, és új vizekre evezhettek. A WandaVision nagyon jól indít, igazi sejtelmes hangulatot teremt, amivel a néző figyelmét folyamatosan a képernyőre szegezi. A színészek közül leginkább Elizabeth Olsen remekel, aki nagyon jól ki tudott lépni a szuperhősös szerepből, és karakterének megfelelő mélységet tudott adni. Paul Bettany pedig bármennyire is egy „gépet” alakít, ettől függetlenül tőle is sokat vártam, ám valahogy a színész a meglévő keretek között maradt, és karakterét nem tudta mélyebben ábrázolni.

A WandaVision az első epizódok alapján tényleg nagyon ígéretesnek tűnt, ám jöttek a mellékszereplők, és velük együtt a Marvel-filmekből már jól ismert negatívumok.
Ismételten egy komoly történt volt születőben: Wanda mindenét elvesztette, nincs senkije, nem tud megbirkózni a gyásszal, ezért teljes tagadásba kezd, aminek ártatlan áldozatai is lesznek. A 8. rész ezt nagyon mélyen, és emberien vezette végig. Wanda életének keserűsége, ami ha nem is alakít ki bennünk olyan nagy szimpátiát a karakter iránt, de meg tudjuk érteni a viselkedését. Aztán jönnek az idegesítő mellékszereplők, és az összes komolyság teljesen eltűnik. Továbbra sem tudom megérteni, hogy miért nem tud a stúdió eléggé tökös lenni ahhoz, hogy egy komolyabb hangvételű szuperhős-történetet vállaljon be, főleg úgy, hogy a 2023-ban játszódó történetszálakban egy olyan emberiség történetét kísérhetjük figyelemmel, ami túl van egy modern kori holokauszton, és tudja, hogy bármikor jöhet egy hasonlóan nagy erejű gonosz, mint Thanos… Ehhez képest még mindig poénként vannak kezelve a dolgok. A másik hibapontja a sorozatnak a gonosz karakter. Egy 9 epizódos szériától azért elvárja az ember, hogy egy mélyebb háttértörténettel rendelkező gonoszt lásson végül, ami a WandaVision esetében egyáltalán nem történt meg. Pedig Agnes karakterében lett volna potenciál, ám a készítőket ez valahogy teljesen hidegen hagyta.

A negatívumoktól függetlenül az MCU 4. fázisába tartozó WandaVision így is egy egyedi, különleges alkotás lett. Nagyon érdekes volt végignézni Wanda gyászát, valamint azt is, hogy a sitcomok az elmúlt évek során hogy alakultak át. A Marvel-rajongók pedig különösképp csorgathatják a nyálukat a sok easter egg-re, ugyanis a megannyi utalást fedezhetnek fel, szóval az elvetemült rajongók számára nem egy egyszer nézős produkció a WandaVision.