Kritika: Vérapó (Violent Night)

Ünneprontók.

A képlet igen egyszerű: Tapló Télapó + John Wick = Vérapó.

Adva van egy kiégett Mikulás (David Harbour), aki már teljesen kiábrándult a világból és a benne élő emberekből. Viszont továbbra is végzi a feladatát: ajándékokat szállít a családokhoz. A Mikulás éppen a nagyon gazdag Lightstone családnál időzik, hogy kipihenje az éjszaka fáradalmait, amikor egy csapat gazfickó töri meg az este csendjét. A Mikulás menekülőre fogná, azonban a gyermeki ártatlanságba vetett hite ezt nem engedi, és tettre sarkallja. Innentől kezdve pedig nem egy csendes éj kezdődik el...

Pat Casey és Josh Miller forgatókönyvírók ötlete nagy valószínűséggel annyi volt, hogy legyen a Mikulás úgy bemutatva, mint egy egyszemélyes hadsereg. Valamelyest innen gyökeredzik a probléma is, ugyanis a Vérapó bármennyire is jó film, sokkal többet ki lehetett volna belőle hozni.

Az akciójelenetek mindegyike remek. David Harbour, mint Mikulás zseniális. A beszólásai még a magyar szinkron ellenére is működnek. A legtöbb akciójelenet 1v1, tehát a Mikulás próbálja lenyomni az útját keresztező katonát, és ezek az akciók nem csak viccesek, hanem brutálisak is. Érződik, hogy a készítők próbáltak minél viccesebb kivégzéseket leforgatni, viszont a film vége felé már egy nagyobb leszámolást is megnéztem volna. Persze egy ponton több katona egyszerre ront a Mikulásra, de azokkal is egyesével végez a jó öreg Miklós.
Bár itt hozzá kell tenni, hogy ugyan a filmbéli Mikulás kap egy mondvacsinált háttértörténetet, de igazából egy olyan Télapót kell elképzelni Harbour megformálásában, aki a fegyvereket nem tudja kezelni, illetve a súlya miatt nem is mozog olyan gyorsan, ami miatt a koreográfia korlátozva volt, viszont ennél több, és talán véresebb megoldások is születhettek volna. De Reszkessetek, betörők! paródiát is kapunk, azaz átélhetjük milyen egy Kevin-szintű csínytevés véresen ábrázolva.

Az akciókon kívül a Vérapó legnagyobb erénye, hogy nem akarja komolyan venni magát, sőt elég jó görbetükröt mutat arra vonatkozóan, hogy sok embernek mit (nem) jelent már az ünnep. A film középpontjában álló Lightstone-ék anyagi színvonalát, meg merem kockáztatni, hogy nem sok olvasónk éri el, viszont az említett család jó példája annak, hogyan ne viselkedj a családoddal, szeretteiddel… és ugyebár a pénz nem minden.  

Az egyik, ha nem is a legnagyobb humorforrás az, ahogy mindegyik szereplő rácsodálkozik a Mikulás karakterére, vagyis senki nem akarja elhinni, hogy David Harbour az igazi Télapó a történeteben. Ez megannyi szórakoztató jelenetet produkál.
És ha már szereplők, ennél a pontnál muszáj rátérnem a negatívumokra is, ugyanis a Mikulás karakterén kívül más említésre méltó szereplőt nem tudok megemlíteni. Ha egy agyatlan akciófilmről lenne szó, akkor ezt a tényt nem is venném figyelembe, viszont a Vérapó ott hibázik, hogy egy mondvacsinált történetet is el akar mesélni a kb. 80 perces játékidőben, ami valljuk be, egyáltalán nem áll jól neki.

Az írásom elején említett forgatókönyvíró páros azon a ponton hibázott a legnagyobbat, hogy nem egy agyatlan akciófilmet készítettek. Belefutnak abba a hibába, hogy a cselekmény során feldobnak egy csomó elgondolkodtató dolgot, pl. a kapzsiságról vagy a mohóságról, de érdemben nem foglalkoznak vele. Az is külön nevetséges, hogy mint említettem, a filmbéli Télapó kap egy pársoros háttértörténet, viszont a képességeiről még ő maga sem tudja, hogy működnek… Remélem, a készítők nem egy folytatáson gondolkodnak, ha meg ne adj' isten mégis, akkor remélem, az sokkal tökösebb lesz. Mert ugyan a Vérapónak vannak ütős, tökös jelenetei, viszont ennél sokkal, de sokkal több is lehetett volna. Vagy ez már a mohóság egyik jele? Na mindegy, a lényeg, hogy a Mikulás létezik, és szarvas nagy hiba lenne az útjába állni!