Kritika: Kandahár (Kandahar)

A küldetés: menekülés.

A legutóbbi Gerard Butler mozi, A gép egy korrekt akciófilm volt, ennek ellenére telítődtem Butler munkásságával, szóval a színész legújabb alkotására is úgy ültem be, hogy lesz, ami lesz.

A Kandhár ráadásul még inkább hátrányból indult nálam, ugyanis az Irakban és Afganisztánban történő eseményeket abszolút nem követem. Jó, a nagyobb fordulópontok hírei azért eljutnak hozzám is, de az ottani háborús helyzet annyira többrétegű és komplex, hogy egy Európai lakos számára, aki nem követi az eseményeket, az azért el tud veszni, hogy tulajdonképpen ki is háborúzik kivel, és hogy miért is. Egy biztos: minden háború borzasztó és szörnyű, tényleges győztese pedig sosincs, ugyanis mindkét félnek veszteségekkel kell számolnia, és a szó szoros értelmében az a győztes, aki a kevesebb veszteséget szenvedi el.
No, ebben a posztháborús, kaotikus helyzetben landol főhősünk is, Tom Harris (Gerard Butler), aki pont egy sikeres iráni szabotázst hajtott végre. Ám nem sokáig ülhet a babérjain, mert az iráni kormány a szabotázs után egyből lehallgat egy újságírót (Nina Toussanint-White), aki titkos anyagokat szerzett meg. Az újságirón egyből rajtaütnek, és megszerzik a laptopján tárolt információkat, így Tom álcája lelepleződik, pechére pont akkor, amikor egy tolmáccsal, Móval (Navid Negahban) felveszik az új feladatot. Így a küldetés hamar átmegy kimenekítésbe.

A forgatókönyvet egy hírszerző tiszt írta, és ezt a cselekmény sok aspektusán lehet érezni, ugyanis elég hosszú felvezetőt kap a film, illetve nem minden arab van beállítva terroristának, valamint a cselekmény egyharmadánál egy terrorista vezetőnél el is hangzik az örök igazság, hogy ő nem valamiféle ideológiai célért csinálta azt, amit csinált, hanem szimplán a pénzért. A háború mozgatórugója a pénz is, amit nagyon sokan előrébb helyeznek, mint a vallás, vagy épp a politika. A film sokszor próbálja realisztikusan ábrázolni a háború okozta viszonyokat, és ez kifejezetten jól is áll neki. Akcióból ugyan nincs sok, mint a legutóbbi Butler-film esetén, ugyanis a Kandahár sokkal inkább kémfilm, és főhőseink a menekülést mindig úgy próbálják kivitelezni, hogy a legkevesebbet konfrontálódjanak a helyi erőkkel és ellenerőkkel. Természetesen amikor az akció elkerülhetetlen, akkor Butler hozza a formáját, és egyszemélyes hadsereggé válik. Persze klisék itt is akadnak: csak Butler tud pontosan célozni, a többiek mindig mellé lőnek, viszont az kifejezetten tetszett, hogy aki halott, az a film végéig az is maradt.

Tulajdonképpen a Kandahár egy korrekt alkotás. Ennél a Butler-filmnél is megkérdőjelezem a stúdió azon szándékát, hogy egyből mozikba szállította, pedig egy streaming platformon jobban eltudtam volna képzelni. Oké, a drónnal felvett jelenetek nagyon szépek, és tényleg bámulatos a sivatagi látvány. Mondjuk az számomra érthetetlen, hogy a sivatag közepén is tökéletes a térerő, és még net is van. Most nem katonai készülékekről beszélek, hanem szimpla mobilról, amivel ha kint vagy a sivatagban, akkor is simán fel tudod venni a kapcsolatot a civilizációval – legalábbis a film szerint.

A történet akkor csetlik-botlik, amikor a szereplők hátterét próbálja meg mélyebben ábrázolni. Butler karaktere megint megkapta a tipikus sablonos háttértörténetet: alig van a családjával, csak a munkájának él... ez konkrétan ugyan az karakterleírás, amit A gép esetén is kapott. A tolmács, Mo karaktere már jobb és mélyebb ábrázolást kapott, viszont ettől függetlenül sokszor le tud ülni a cselekmény, és ahogy korábban írtam, a film első fél órája unalmas. Kifejezetten jól állt volna a filmnek, ha több szálon is fut a történet, ugyanis az újságírós szálat elég hamar elfelejti: konkrétan a sztori elején bír prioritással, utána meg csak az utolsó öt percben tűnik fel újra az a szál.

A Kandahár nem egy világot megváltó alkotás, viszont nem is akarja hülyének nézni a nézőt. Vannak benne suta elemek, de ettől függetlenül egy korrekt akció-kémfilm. Streaming elérhetőség esetén bátran ajánlom.