Kritika: Mancs őrjárat - A szuperfilm (PAW Patrol: The Mighty Movie)

Szuperkutyák bevetésen.

A Mancs őrjárat: A szuperfilm egy korrekt animációs film, ami az előző mozifilmhez képest ugyan visszalépés, de ettől függetlenül egy aranyos, szerethető alkotásról van szó. Míg az előző rész újdonságokban bővelkedett, addig A szuperfilmben annyi a szuper csupán, hogy a kutyulik szuperképességekre tesznek szert.

A történet röviden arról szól, hogy egy őrült tudós, Victoria Vance meg szeretne szerezni egy erős energiát kibocsátó meteoritot, azonba a terve balul sül el, így a meteorit – és a benne lévő kristályok, melyek a birtokosaiknak különleges erőt kölcsönöznek –, végül a Mancs őrjárathoz kerültnek. A helyzet adott: mindegyik kutya különleges képességre tesz szert, hogy a világot (vagy legalábbis Kalandvárost) még szuperebben tudják megmenteni. A dologok akkor kezdenek rossza fordulni, amikor Victoria szövetkezik a csapat egyik régi ellenségével, Humdinger úrral.

A Mancs őrjárat: A szuperfilm minden szempontból hozza a kötelezőt: a látvány remek, csapat felszerelése és főhadiszállása részletgazdagon ki volt dolgozva, de egyébként is szép volt az animáció, az őrjárat tagjai pedig továbbra is szerethetőek voltak. A történet egyáltalán nem érződött hosszúnak, sőt kifejezetten hamar elrepült a kicsivel több, mint másfél órás játékidő. A legnagyobb baj talán ott van, hogy semmilyen szempontból nem volt benne újdonság, a szuperképességeket leszámítva persze. A cselekmény is a megszokott, már-már sablonos vázra épült. A történet kiszámítható, és elég laposra is sikeredett. A szuperképességgel járó lehetőségeket a készítők egyáltalán nem bonyolították túl, és Victoria Vance karaktere is csak a tipikus, sablonos gonosz karakterek táborát erősítette, ráadásul Humdinger behozatalával nem is érződött annyira fenyegetőnek. Humdinger macskáiban én láttam fantáziát, viszont a készítők ezzel a lehetőséggel sem éltek, pedig menő lett volna, ha a macskák is kapnak szuperképességeket, és egy nagy macskák vs. kutyák ütközetet láthattunk volna. De ez sajnos csak álom marad...

A legérdekesebb viszont az volt, hogy az őrjáratból egyedül Skye karakterével foglalkozott igazán a film, mindenki más háttérbe lett szorítva. Chase, Marshall, Rubble, Rocky, Zuma, Everest és Liberty hozták a maguk stílusát a megszokott mondataikkal egyetemben, de így is keveset foglalkoztak velük. Ráadásul új tagokkal is bővült az őrjárat: három törpespiccel, akik az őrjárat junor frakcióját erősítik.

Mint a legtöbb gyerekeknek szóló alkotás esetében, itt is adagolva volt mondanivaló. Skye, aki a csapat legkisebb tagja, ám folyton bizonyítani akar, megmutatta, hogy nem a méret számít, ugyanis egy kiskutya is képes nagy dolgokat véghez vinni. Természetesen több tanító jellegű dolog volt a filmben, de ezúttal az előbb említett tanulságra szeretnék felhívni a kisebbek figyelmét.

Persze tisztában vagyok vele, hogy nem én vagyok a film célközönsége, én csak próbáltam túlélni a borzasztó párbeszédeket, illetve poénokat. Mindazonáltal a gyerkőcök számára garantált a szórakozás.
Plusz információ, hogy a premier előtti vetítésen még egy vadonatúj Dóra, a felfedező animációs rövidfilm is le volt vetítve – és vélhetően a többi vetítés előtt is játsszák –, ami a sorozattól már megszokott harsány színekben és szereplőkben bővelkedett.