Kritika: A védelmező 3. (The Equalizer 3)

Az út vége.

A védelmező-trilógia utolsó felvonásában szép búcsút vehetünk Robert McCall karakterétől. Viszont még mielőtt valaki azt gondolná, hogy A védelmező 3. egy véres, akciókkal teli záróakkord lett, annak most szeretném felhívni a figyelmét, hogy ez nem így van. Ugyanis jelen esetben egy lassan építkezős bosszúfilmről van szó.

A védelmező 3. (The Equalizer 3) - a magyar hangok

Egy megállíthatatlan, legyőzhetetlen, az erőszak minden formájában otthonosan mozgó profi: Robert McCall (Denzel Washington). Már régóta nem a kormánynak dolgozik. A nyugdíjasok csendes életét éli, de folyamatosan gyötri a lelkiismeret-furdalás. Utólag úgy látja, hogy szörnyű dolgokat csinált, mert azt hitte, hogy a jó ügyet szolgálja.
Csak egy módot talált rá, hogy enyhítse a gyötrő bűntudatot: megvédi az ártatlanokat. Bárkitől. Bármi áron. Megvannak hozzá a módszerei.
Dél-Olaszországba költözött, és a helybeliek szeretettel fogadják – ő úgy érzi, végre hazaérkezett. De itt sincs béke: a kisváros, ami idilli lehetne, maga a pokol – a maffia fojtogatja. A védelmező itt érti meg, hogy számára nincs kiút: újra harcba kell szállnia azokért, akik gyengék, kiszolgáltatottak, ártatlanok.
Egyedül van a maffiával szemben. És ő az ilyen helyzetekben érzi igazán otthon magát.

Denzel Washington és Antoine Fuqua rendező együttműködése eddig csak nagyszerű filmeket hozott. A Kiképzés-sel kezdődött (Denzel Washington Oscar-díjat kapott érte), és A védelmező-filmekkel folytatódott.
A sorozat kemény és izgalmas világot mutat be: de olyat, amelyben azért az érzelmeknek is nagy szerepük van.