Kritika: Johnny English újra lecsap (Johnny English Strikes Again)

Mr. Bean harmadjára is Őfelsége titkosszolgálatában.

Bármennyire is kedvelem Rowan Atkinson munkásságát, a Fekete Viperán át egészen a Mr. Bean-ig (beleértve a mozifilmeket is), valamiért a Johnny English eddig kimaradt. Így adva volt, hogy az új rész előtt, bepótolom a hiányosságomat. És még mielőtt az új részre térnék, röviden össze is foglalnám, hogy milyennek láttam az előző két Johnny English-filmet: az első rész szerintem egy egyszer nézős kémvígjáték, ami, bevallom, egyáltalán nem jött be. Egy-két poénnak azért sikerült mosolyt csalnia az arcomra, de egyáltalán nem voltam elragadtatva tőle. A második rész, a Johnny English újratöltve már sokkal jobban tetszett. Több helyszínen is játszódott, English karaktere az előző részhez képest fejlődésen ment keresztül, és az öreg kínai bérgyilkos pedig megfelelő poénforrás volt. Természetesen ebben is voltak hiányosságok, de sokkal jobban működött, mint az előző film.

Johnny English újra lecsap (Johnny English Strikes Again) - a magyar hangok

2018-ban az ikonikus komikus, Rowan Atkinson visszatér a véletlenül szupermenő titkos ügynök, Johnny English szerepében.

Egy kibertámadás leleplezi az összes aktív angol beépített ügynököt, és az akció kiagyalója további pusztítással fenyegeti a világot. A titkosszolgálat most csak egy emberben bízhat – Johnny Englishben. A jelenleg leszerelt, és egy kis előkészítő iskolában tanító Englisht újra szolgálatba hívják, hogy találja meg a ravasz hackert, és ugorjon fejest az akcióba. Ám ahhoz, hogy a küldetés sikerrel járjon, hősünknek minden képességét latba kell vetnie – és nincs neki túl sok –, mivel itt a múlt analóg módszereinek kell szembeszállniuk a jövő digitális technológiájával...