Kritika: Joker

A bűn bohóchercege.

Október 3-tól ismét új Jokert köszönthetünk a vásznon, ám abba most nem bonyolódnék bele, hogy korábban milyen személyiségtípusú változataival találkozhattunk – erre itt van ez a link.
Todd Phillips Jokerét én nagyon vártam. Már az előzetesekből is érzékelhető volt, hogy szembemegy a mostani képregény-adaptációkkal, ugyanis a Joker a saját lábain akar megállni, nem akar sem univerzumot építeni, sem pedig az akciókkal és a hihetetlen CGI-jal levenni a lábunkról. Egész egyszerűen el akarja mesélni egy megtört elme őrületbe való lesüllyedését. Teszi ezt oly mértékben, hogy képes még szimbólumokkal is operálni, és időt is fektet a karakterek kidolgozásába, főleg a címszereplő karakterére. A film hangulata igen hamar képes a nézőt beszippantani; a '80-as évek hangulata szinte ordít a vászonról, nagyon élethűen megidézi.