Kritika: Holdfény királyság (Moonrise Kingdom)

Wes Anderson újra mesél.

Kicsit szégyellem magam, hogy csak most láttam a filmet. Nagy Wes Anderson rajongó vagyok, de ezt a művét halogattam. Ám bepótoltam a hiányosságomat, és azt kell hogy mondjam, ez egy ku**a jó film! És itt igazából be is fejezhetném az írásomat, de nem teszem. Kifejtem bővebben.

A történet röviden: 1965-öt írunk, a helyszín egy meg nem nevezett New England-i település. Itt él családjával Suzy (Kara Hayward), és itt tölti a nyarat cserkésztáborban Sam (Jared Gilman). A kiskamaszok egy iskolai színdarab szünetében találkoznak, ezt követően pedig levelező barátok lesznek. Egy évvel később hirtelen mindketten eltűnnek. A kis sziget lakói a nyomukba erednek, azonban nem sejtik, hogy Suzy és Sam részéről jóval többről van szó, mint szimpla kalandról: ez színtiszta, feltétel nélküli szerelem. Az első, a legszebb.

Többet a történetről nem is akarok írni. Teljesen ugyanolyan ez a film, mint a többi Anderson mű. Engem az első perctől egészen a stáblistáig lekötött. A képi világ annyira hozza a hatvanas évek stílusát hogy teljesen elhittem, hogy '65-öt írunk. Erre még rátesznek egy nagy lapáttal a nagyszerű ruhák, díszletek. Elismerésem! A kamerakezelés nagyon profi, néhány jelenet teljesen olyan, mintha egy Kubrick filmet néznék. Komolyan. Annyira profi. Meg is lepődtem. A szereplők egytől egyig remekelnek, mindegyik, a két fiatal főszereplő is (és ez az első filmjük). Mijét dicsérjem a filmnek? Ja, a zene is teljesen passzol a hatvanas évek stílusához. Ahol romantikus zenének kell szólnia ott az szól, ahol egy kicsit feszültebb zenének, ott az.

Maga a film egy romantikus alkotás, de ettől ne féljen senki, ugyanis egyáltalán nem giccses. Teljesen korrekten érződik a filmen, hogy romantikus film. Nincsenek buta szerelmes libák, nincsenek kigyúrt fiúk, semmi ilyesmiről szó nincs. Nincs az, hogy engem nem ért meg senki, meg ilyen baromságok.

Aki teheti, nézze meg. Anderson fanoknak kötelező, de más is nyugodtan szánhat rá időt. Akár egyedül, akár partnerrel.

Sajnálom, hogy nincs sok ilyen film. Tele van a mozi rosszabbnál rosszabb akciófilmekkel, thrillerekkel, horrorfilmekkel. Most komolyan, kit érdekel az új Kaptár? Senkit (bár ezek szerint valakit igen, mert ez már igencsak sokadik része). De egy vállalható romantikus film vagy egy vígjáték maximum egy, ha kijön egy évben.  Na, talán A család kicsi kincse rendezőjének az új filmje is jó lesz. Addig ezzel beérem. Mindenesetre a Holdfény királyság nálam benne van a top 10-ben az idei felhozatalból.