Kritika: Addams Family - A galád család (The Addams Family)

Az Addams Family feltámad.

Az MGM stúdió úgy gondolta, hogy a fiatalabb generációval is meg kell ismertetnie az Addams család fekete és groteszk humorát, ezért újra előásták őket a családi temetőből.
Addamsék már korábban is több formátumban meg lettek elevenítve, pl. élőszereplős sorozatként (kétszer is), rajzfilmsorozatként (szintén kétszer), élőszereplős mozifilmként (ugye nem kell mondanom), tévéfilmként (melyben Tim Curry az egyik főszereplő) és persze képregényként. Ám 3D-s animációs formátumban még nem, ezért a stúdió úgy gondolta, hogy most az utóbbira tesz kísérletet. És itt egy kicsit kitérnék a látványvilágra is: elsőre, főleg az előzetesek alapján zavaró lehet, hogy a szereplők eltúlzott megjelenítést kaptak, ám ahogy az ember nézi a kész filmet, valahogy hozzá tud szokni a szeme. Legalábbis engem egy bizonyos idő után már nem zavart. Na meg ettől függetlenül a látvány hozza a kötelező szintet. De tény, hogy ezzel a kinézettel sokkal inkább a fiatalabb generációt akarta a stúdió becsalogatni a moziba.

Ahogy a cselekménnyel is, hiszen egy eredettörténetet kapunk (már megint). Az Addams családot egy közösség kitagadja, ezért új otthon után kutatnak, amit hosszú keresgélés után meg is találnak egy elhagyatott szanatórium formájában. Telnek az évek, és a környéken elkezd virágozni az ingatlanpiac egy lakásfelújító cégnek köszönhetően. És az idill szertefoszlik: a kertvárosi lét találkozik a sötét, galád családdal. A történettel nem is lenne baj, a két világ kontrasztja nagyon is kitűnik a filmből. Míg az Addams családnál a sötét, fekete színek dominálnak, addig a kertvárosi létnél az élénk, rikító színeké a porond. Ez főleg a jelenetváltásoknál tűnhet fel, amikor hosszú ideig az Addams birtokon vagyunk, majd vágás, és hirtelen megtűzdelik a látóidegeinket a kertváros csillivilli miliőjével. Sőt azzal is megbarátkoztam, hogy eredettörténet mesél el a cselekmény, ám a film ott bukik meg igazán, hogy hiába van benne sok lehetőség humor tekintetében, valahogy sótlan lett az egész. Ugyan megpróbál vicces és szórakoztató lenni, de ez nagyon ritkán jön össze neki. A két ellentétes világ találkozása pedig nagyon jó alapot ad a komikumnak, de a készítők mégsem ütötték le ezt a magas labdát. Természetesen a sztori a jelenben játszódik, így a social media vonal is jelen van, amihez, hozzáteszem, egy tanulság is tartozik. Ettől függetlenül mégis kiforratlannak éreztem az egészét.

És ahogy már korábban is írtunk róla, megerősíteném, hogy érthetetlen módon a szereplők neve a szinkron áldozatául esett, pl. Wednesday Addamsből Szerda Addams lett. De Izé és Fester bácsi is más nevet kapott. Szerencsére utóbbi kettőt nem sokszor nevezik nevén, viszont Szerda Addamset annál inkább.
Mindazonáltal a szinkron így is minőségi lett, de ezt a névváltoztatást nem tudom hová tenni. (Meg egy kicsit az is vicces megoldást produkált, hogy egy-egy dal le lett fordítva magyarra, viszont a többi nem.) 
Az eredeti nyelvet kedvelők viszont örülhetnek, hiszen olyan nagyszerű színészgárda adja a szereplők hangját, mint Oscar Isaac, Charlize Theron, Chloë Grace Moretz és Finn Wolfhard.

Összegezve: az Addams Family - A galád család egy középszerű animációs film lett. Amivel nincs is baj, hiszen a nézhető kategóriába tartozik, de sok új, vicces megoldást még csak nyomokban sem tartalmaz. Kezdő Addams-rajongóknak ajánlott elsősorban, mindenki más inkább újrázza az élőszereplős mozifilmeket.

Az Addams Family - A galád család a Filmünnep alatt kedvezményesen megtekinthető a kijelölt mozikban.